Korábban publikált, ösztöndíjasoknak támaszul szánt bejegyzésünk osztatlan sikert aratott, emailben többen jelezték, milyen hasznos tanácsokat adtunk. "Végre velünk is foglalkoznak", írta például Sanyi, aki szerint "hihetetlen, hogy a haza jövőjét jelentő, nemzetközi tapasztalatokat szerezni próbáló hallgatókat mennyire semmibe veszik Magyarországon". Krisztina szerint a helyzet nem ennyire tragikus, "jó, oké, nem kell megmutatni, hogy működik a melegvizes csap", de azért "könnyebb lenne a helyzet, ha a húzósabb ügyeket előre tisztáznák velünk". Mint írja, "ha nem lenne a mistinguett.blog.hu, sokkal nehezebb szívvel indultam volna e hosszú útra". Bori úgy véli, "a jövőben biztosan sokkal többen akarnak majd franciaországi ösztöndíjat most, hogy kiderült, ott is lehet túrót kapni", Géza pedig azért volt hálás, mert megnyugtattam, hogy nem kell a magyar kultúrát népszerűsítenie. "Bazzeg, én már asse tudom, mikor volt a honfoglalás, de a sörözés az naggyon megy, kajakra! ;-))" - fejti ki. Niki ugyan csak egy telefonszámot küldött, és egy rejtélyes mondatot ("Ha Vasvár felé tévednél"), de mi ennek is örülünk. Itt van tehát a várva várt folytatás, az újabb tíz tipp.
French kiss. Azt, hogy a french kiss mennyire nem french, jól mutatja, hogy franciául is angolul mondják. Ne lepődjünk meg: ha a helyi erőkkel kívánunk testi kapcsolatot létesíteni, a csók nem feltétlen lesz egyenértékű egymás fejének belülről történő alapos körbenyalásával. (Írták már le ennél szebben a csókot? Aki két héten belül beküld egy ennél szebbet, annak visszaadjuk a pénzét.) Szóval a franciák ritkábban smárolnak nyelveset. Biztos a sajt miatt.
Nem-francia dolgok. Alapesetben az ember azért megy egy országba, hogy azt valamennyire megismerje. Nincs is ezzel semmi baj, mi mégis inkább azt javasoljuk az ösztöndíjasoknak, hogy fogják fel ezt a dolgot úgy, mint egy nemzetközi izét. Nem mintha nem lenne elég francia felfededeznivaló, csak a francia hétköznapoknak a kínai gyorsétterem éppúgy része, mint a Renault Mégane. Nyilván mindenki emlékszik még a Pulp Fictionre, in Paris, you can buy a beer, ez persze ott viccnek volt szánva, hogy a suttyó bérgyilkos elmegy Európába, oszt mekibe esz, hihi, de ne törjünk elhamarkodottan pálcát még egy bérgyilkos felett se. Mert bizony nagyon is tanulságos Franciaországban elmenni a kínai éttermekbe, és megnézni, mi a különbség a magyar kínai és a francia kínai között. Japánnal ugyanígy, sőt pláne. Aztán Franciaország hétköznapjaitól elválaszthatatlan az arab kultúra, ha abból nem látunk valamit, fogalmunk se lesz a franciákról (bevezetésnek pl. tudjunk róla: ha valaki azt találja kérdezni, hogy "nincs-e egy arab a környéken", azt akarja tudni, hogy "nincs-e egy kisbolt a környéken"). Ha ügyesek vagyunk, Franciaországban teljesen autentikus olasz és spanyol kajákat is megkóstolhatunk, és ezt kihagyni, valljuk meg, balgaság volna. Az egyetem úgyis tele van külföldi hallgatókkal, a legjobb haverok között úgyis lesz egy csomó nem-francia, teljesen felesleges eltökélni, hogy most aztán jól rákoncentrálunk a franciákra, inkább örüljünk neki, hogy a külföldiekkel majd kiröhöghetjük őket néha. Noha, az is igaz, védeni őket sokkal mókásabb szórakozás. Ja, majdnem elfelejtettük: egy francia cigánytábor megtekintése is kötelező házifeldat.
Utazás. Utazzunk. Franciaország egészen kivételesen szép hely, fedezzük fel, ha már ott vagyunk. A vonat elképesztően drága, de last-minute-ekkel és egyéb akciókkal el lehet kapni megfizethető jegyeket, főleg ha mindegy, hová szólnak. Szintén költségkímélő megoldás az ún. "co-voiturage", ami azt jelenti, hogy valaki kocsival megy valahova, és elvisz egy utast, ha az kifizeti a költségek egy részét.
Bor. Franciaországban (is) csak akkor igyunk bort, ha szeretjük. Nincs égőbb, mint a hazatérő turista, aki szájbiggyesztve meséli, hogy hát ezek a francia borok, ő nem is tudja, mit szeretnek azokon olyan nagyon, savanya mindegyik. Ennek ugyanis az esetek túlnyomó többségében az az előzménye, hogy illető turista kizárólag édes meg félédes vörös borokat iszik, Franciaországban pedig olyan nem kapható. Vigyázat-figyelem! Van rossz francia bor. Például hiperben, non stopban majdnem csak az van. Ne várjunk csodát, a 2-3 eurós francia bor pontosan olyan szar lesz, mint az 5-700 forintos magyar, legfeljebb cukor nélkül. Az Auchan polcain is pontosan olyan szar borokat találunk majd, mint itthon. Igyuk kólával, fröccsnek, Red Bull-lal, sörrel, vodkával vagy fintorogva tisztán kétpofára önkívületig, arra nagyon megfelelnek. De ne várjuk, hogy a sarki boltban vásárolt bordói majd revelációként hat egy istenes bebaszás előtt még gyorsan. Ha szeretjük a bort, keressünk egy borszaküzletet, és teszteljük le. Kérdezzük meg az eladót, hogy mit ajánl egy egyszerű pizzás vacsorához, olcsón. Ha egy 5-6 eurósat javasol, vegyük meg, igyuk meg, ha korrekt, emberünk átment a beugrón. Ha ellenben egy 10 euró körüli bort kezd el dicsőíteni, nyugodtan mondjuk, hogy ma 6 fölé nem akarunk menni, és hagyjuk ott a picsába, nem a mi kategóriánk, van ilyen. A belvárosban egészen biztosan lesz egy pár borszaküzlet, keressük meg a nekünk valót. Ellenben mindenkinek, szakértőtől totál laikusig tiszta szívből ajánljuk a borkóstolókat. Ezeken általában úgy megy a dolog, hogy van egy beugró, azután viszont annyit kóstol az ember, amennyit akar. Ezek a kóstolók a kulturált lerészegedésre éppúgy alkalmasak, mint a szakértő nyammogásra, és a belépő mindig megtérül.
Borjú. Együnk sok borjút. Magyarországon nem nagyon lehet kapni, ha lehet, akkor sem olyan, mint a francia, mert a borjú sehol sem olyan, mint a francia. Ne szalasszuk el a lehetőséget, együnk minél többször. Ha nincs ötletünk, hogy mit csináljunk vele, kövessük ezt a pofonegyszerű receptet: kevés vajon kapassuk meg a borjúszelet mindkét oldalát, majd öntüzzük meg egy kupica konyakkal. Gyújtsuk meg, vigyázat, magasra csaphat a láng, és várjunk türelmesen, míg el nem alszik. Öntsük le tejszínnel, sózzuk, borsozzuk, fedő alatt kis lángon főzzük, míg el nem készül. Rizzsel vagy tésztával lehet enni.
Rövidítések.
-Csókolom, itt kell beiratkozni?
-IP?
-Tessék?
-IP?
-Öööö... asszem igen.
-Jó. Melyik UFR?
-Izé... Magyar vagyok.
-Magyar, van magyar is? Nem tudok magya...
-Ja, nem én magyar vagyok, de spanyolt tanulok.
-Spanyol, oké, LLCE vagy LEA?
-Tessék, kérem?
-L L C E ? L E A ?
-Talán az első, szerintem.
-Jó, akkor két kötelezően választhatót kell választania, TD-t, illetve CM csak akkor lehet, ha a saját UFR-jén hallgatja. Általában az LV3-t választják, az mégiscsak belekerülhet majd a CV-be. Amúgy beíratkozott már?
-Tessék? Én azt hittem, ez a beíratkozás.
-Igen, de az IP. Nem baj, menjen beíratkozni, de előtte biztosítót kell választania. Ön BGF?
-Hogy mi vagyok?
-BGF? Mert akkor kötelezően az LMDE-höz kell menni.
A fenti párbeszédhez hasonlók nap mint nap hangzanak el Franciaországban. A franciák ugyanis nagyon sok rövidítést használnak, és annyira természetesen, hogy észre sem veszik. Ha egy külföldi visszakérdez, hogy szépé micsoda, kéremszépen, ők arra gondolnak, hogy az illető nem értette a mondatot, persze, külföldi, és eszükbe se jut, hogy a mondatot ugyan értette, csak azt nem tudja, hogy mi a bánat az a CPAM. Ezért a külföldi sokszor találja magát abban a bosszantó helyzetben, hogy ugyan húsz éve tanulja a nyelvet, egy kurva szót nem ért valamiből, mert a szöveg tele van betűszóval és rövidítéssel. És bizony az is előfordulhat, hogy a tananyagban kerülnek elő az értelmetlen nagybetűsök. Itt találhatunk némi támaszt. De sajnos a nagyját csak a saját kárunkon fogjuk megtanulni.
Piac. Ha csak lehet, a piacon vásároljunk. A dolgok nagy részét úgyis bevásárlóközpontokban fogjuk beszerezni, de ne legyünk restek hetente egyszer elsétálni / -biciklizni egy korrekt piacig. Itt is legyünk óvatosak, minden, ami nem idényjellegű, szar lesz, februárban az eper savanyú, békéljünk meg ezzel. Viszont ha odafigyelünk, viszonylag emberi áron szerezhetünk be normális kajákat. A zöldség-gyümölcs mellett ne feledjük el a hentest, a halast, na meg persze a sajtkészítőt és egyéb kézműveseket.
Türelem. Szükségünk lesz rá. Ha például 30 perce állunk sorban a postán, és mikor már majdnem sorra kerülnénk, a bélyeges kisasszony mosolygós beszélgetésbe kezd az előttünk álló öreg nénivel, ne izgassuk fel magunkat ezen. Felesleges. Sokkal jobban járunk, ha elfogadjuk, ez ilyen. A postán várni kell, de ez nem ok arra, hogy a kisasszony ne beszélgessen az öreg nénivel. Csak nyugalom. Inkább próbáljunk ráérezni a ritmusra, hogy most nem kell sietni, de ha sietni is kell, azon a másfél percen már úgyse múlik semmi. Bunkóság rádudálni az előttünk lévőre, mert zöldre váltott a lámpa, és csak akkor kezdett a sebváltóval kavarni? Bunkóság. Annyira nem siethet senki, hogy azon a hét másodpercen múljon, ha meg mégis, máskor induljon el időben. Annyira nem siethet senki, hogy szegény bélyeges kisasszony munkájából robotoknak való darálást csináljon, ő is szeret beszélgetni, örül, hogy módja van rá, az öreg néni meg még annál is jobban örül, örüljünk mi is, ha máshogy nem megy, szívjunk el egy dzsointot, de be zen, nézd, süt a nap is már.
Vásárlás. Az drága, de néha muszáj. Alapvetően két helyzet van, amikor az ember nagyon cefetül érzi magát. 1. Ha kénytelen albérletbe költözni, és ezért egy csomó mindent venni, amit egy év múlva nem vihet magával haza. 2. Ha kiderül, hogy ruhából nincs elég vagy minden, ami kell, és szétnéz, hogy mibe kerül egy rongy a divat földjén. Ha van a közelünkben bútor- vagy ruhagyár, nézzük meg, nincs-e a környékén egy ún. "magasin d'usine". Itt ugyanis csak az adott gyárból származó cuccokat árulják, sokkal olcsóbban, mint majd a rendes boltokban. Bútorokat, edényeket, ilyesmit lehet kapni az ún. "stock d'usine"-ekben is. Ezek olyan boltok, ahol minden szart árulnak ömlesztve, serpenyőtől korcsolyáig, nagyon olcsón, viszont sosem lehet tudni, hogy mi van épp raktáron. Lehet, hogy találunk eredeti Adidas cipőt, de csak 43-asban, lehet, hogy rászaladunk egy DVD-re, amit tíz éve keresünk, és most itt van, 4 euróért, lehet, hogy csak virágföldet és szatén pizsamát lelünk. De meg kell próbálni, elvégre pénzért ugye mindent. Szintén figyelni kell a nagy leértékeléseket, az ún. "soldes"-okat. Ezek januárban és júliusban vannak, és azt a célt szolgálják, hogy a boltok raktárait kiárusítsák az új készlet előtt. A soldes elején még csak 20-30%-kal értékelik le a cuccokat, de a vége felé már akár 70-80-nal is - azt a keveset, ami addigra maradt. Végül érdemes ellátogatni a bolhapiacra, ha van, ha nincs, figyeljük az ún. "vide-grenier"-ket, ami azt jelenti, hogy csinálnak egy nagy vásárt, és ott mindenki eladhatja, amire már nincs szüksége. A bolhapiacoknak weboldala is van, íme.
Nő. Legyen nálunk, ha szórakozni megyünk. Ez nem vicc. A francia táncos szórakozóhelyek nagy részének bejárata zárva van. Az ajtó mellett található egy csengő, azt meg kell nyomni, és akkor kinéz egy kidobó, és eldönti, hogy a bebocsátást kérő egyén megfelelő kuncsaft-e. A megfelelő kuncsaft 1. fogyaszt 2. nem csinál balhét. Talán ez utóbbi kritérium sérül, ha egy csapat férfiember bárminemű nő nélkül óhajt bemenni, nem tudjuk, de empirikusan többszörösen bizonyított tény, hogy hím-csapatot nő nélkül nem engednek be. Csapatnak számít a háromfős társaságtól felfelé minden. Párosával még be lehet szivárogni esetleg, de erre se vegyen mérget senki. Szóval ha szórakozni megyünk, mindenképp keressünk előbb kísérő hölgyeket. Ja, kivéve a buzibárokat és -diszkókat, oda bárki bármikor bemehet.
