Kétszer ugyanabba a folyóba nem léphet senki sem. Rohantában változik a világ, tegnap még azt se tudtuk, melyik a pelenka eleje, most meg már csak nézzük, hogy lesz lánykából nő, aztán meg néni. Mi is változunk közben, ha akarjuk, ha nem, milyen izgi, reggel felkelünk, beletekintünk a tükörbe, és azon gondolkozunk, csótány néz-e vissza, vagy tekintélyes úriember. Egy valami nem változik soha a büdös életbe: hosszú, béna és felesleges bevezetőket írunk a posztokhoz. Így szűrjük az olvasókat.
Szóval meg vagyunk változva, ezt persze csak az vette észre, aki már régebbről ismer minket, de aki újonnan jön, annak is hasznos lehet elolvasni ezt a posztot, ha majd egyszer elkezdjük végre, mert most mi itt könyörtelenül leírjuk, hogy mire lehet itten számítani.
Nos tehát ennek a blognak valaha az volt a deklarált célja, hogy a franciákról, bárkik is legyenek ők, okoskodjon. Ez úgy volt, hogy kiválasztottunk hol kicsit eredetibb, hol kicsit közhelyesebb témákat, és írtunk róluk jó hosszú, intellektuális faszve rettentő igényes, mélyértelmű izéket. Teltek múltak azonban az évek, szám szerint kettő és fél, és lassan de biztosan unni kezdtük saját magunkat, majd hirtelen úgy döntöttünk, hogy másképp folytatjuk, hátha úgy jobb lesz. Nosza neki, csináltunk egy médiabirodalmat. Ez ma már néhény kattintás csupán.
Lett így egy franciás blog-család. És ezzel ennek a blognak a funkciója megváltozott, amennyiben már nem csak okoskodós posztokat tartalmaz, hanem tartalmazza a blog-család többi tagjának a posztjait is, illetve reájuk mutató linket, minimum. Fogunk ide írni a régiekhez hasonló okoskodásokat is azért, de nem csak. Az, hogy egy adott poszt most éppen milyen, az gyorsan eldönthető, mert a bejegyzés bal szélén mindig lesz egy kis logó vagy mi, amiből azonnal látható, hogy mi van. Így aztán, mondjuk egy boros posztnál aki le se szarja a francia borokat, az már a logó alapján dekódolhatja, hogy ez a poszt őneki nem fog semmiféle kielégülést okozni, és azon nyomban tovakattinthat. Praktikus, mi?
Jelen pillanatban négy hozzánk kapcsolódó blog üzemel, de elvileg lesz még más is. Mindenesetre egyelőre beszéljünk erről a négyről csak.
Ez a blog francia politikáról szól. Leginkább információk lesznek rajta, észosztás ritkábban. De azért lesz. Meg sem próbálunk teljeskörűen tájékoztatni a francia politikáról, hiszen egyrészt kit érdekel a francia politika annyira, másrészt abba belerokkannánk, de az érdekesebb vagy fontosabb hírekről valószínűleg szót ejtünk, pláne, hogy az MTI sokszor nem válogat valami jól. Idén április-májusban elnökválasztások lesznek Franciaországban, addig viszonylag aktív lesz ez a blog, utána majd meglátjuk.
Franciás gasztroblog. Nem egyszerűen francia receptek lesznek rajta, ahhoz mi túlságosan szeretünk pofázni, hogy ennyivel beérjük. Kicsi észosztás, kicsi tájékoztatás, kicsi recept. Akit nem érdekel a főzés, de a kultúrkampfokat bírja, az is elolvashatja, ha a receptet átugorja, a többi érdekelheti. Ellenben akit halálra idegesít a gasztrodivat és -mánia, az hagyja a fenébe.
A francia futballválogatott szurkolói blogja. Nem tartozik a Mistinguett-birodalomhoz, csak testvér-blogunk nekünk itt. Többen írjuk, a főnök az Integető Hajbókoló Lufiember nickkel szerepel. Itt is előfordulhatnak kissé észosztósabb posztok, de ritkán, leginkább az informálás a célunk, valamint a francia válogatott meccseiről való kicsit részletesebb beszámolók közzététele. Aki szereti a focit, nem fog unatkozni az itt megjelenő posztokon, és az is olvashatja, aki nem drukkol a franciáknak, majd meglátja, hogy kifejezetten kritikusak vagyunk mi is a kékekkel szemben, csak mi úgy osztjuk őket, hogy közben szurkolunk is nekik. Aki gyűlöli a focit, az persze jobb, ha a közelébe se megy ennek a blognak.
Na, ez aztán nemhogy nem része a Mistinguett-birodalomnak, de még testvér-blognak se lehet mondani. A Művelt Alkesz a legnépszerűbb boros sajtóorgánum Magyarországon, és én néha-néha, elég ritkán, írok oda egy-egy posztot. Nem tartozom a szoros értelemben vett szerzőgárdához, és nem is értek annyira a borokhoz, mint ők, csak a franciatudásom és a lehengerlő stílusom miatt tartanak. Az itt megjelenő posztjaim általában elég szakmaiak, akinek a hozamkorlátozás, a magas kordon vagy az avinálás ismeretlen fogalom, az nem nagyon fog szórakozni ezeken az írásokon, ugyanakkor ha művelődni szeretne valaki borilag, annak csak ajánlani tudom a MA olvasgatását, függetlenül attól, hogy az én posztjaimról van-e szó, vagy máséról.
Hát egyelőre ennyi. Ha lesz még új blog, akkor frissítem ezt a posztot, de majd külön is bemutatom az új jövevényt. Egyelőre továbbra is átmeneti időszak van, de alakulnak azért a dolgok, meglátjuk, mennyire sikerül felpörögni, nyilván nagyon. Addig is türelem, és aki tudja, mondja már meg, hogy ezek itt mér a budiban vették föl ezt a dalt.
Ja, még annyit, hogy, a törzsolvasók nyilván észrevették, ennek a posztnak a publikálásától kezdve új külsővel jelentkezik a blog, ami viszont azt jelenti, hogy az ezelőtti posztok sokszor elég randán néznek ki, hiszen azt még az előző sablonhoz formáztam. Az ellenben kizárt, hogy valaha nekiálljak újrabaszkurálni a régi posztokat, úgyhogy ez van, ezt kell szeretni. Amennyire beléjük néztem, olvasni azért mindig lehet őket, az esztétikum most legyen másodlagos.