Vannak emberek, akikről érdemes tudni. Közülük némelyik francia, vagy majdnem. Összeválogattunk belőlük egy párat. Sorozatunk harmadik részében öt majdnem-franciáról emlékezünk meg.
Marie Curie
Rossz hír a fajelmélet szimpatizánsainak, hogy az emberiség történetének egyik legokosabb embere, Albert Einstein zsidó volt, a másik, Leonardo da Vinci meg a legújabb pletykák szerint tán buzi. Az kéne még ehhez, hogy a harmadik egy nő legyen. Nos, nem biztos, hogy nem így van. Nem Marie Curie az egyetlen ember, aki két Nobelt kapott, viszont rajta kívül csak egy van, aki két külön kategóriában csinálta meg őket, nevezetesen Pauling. Csakhogy míg Marie Curie az egyiket kémiából, a másikat meg fizikából abszolválta, addig Pauling az egyiket szintén kémiából, a másikat viszont békéből kapta, ami szép, szép, de azért. Persze le van szarva a Nobel-díj, nem az az eszesség fokmérője. Csakhát... 1903-ban első nőként megkapni a legnagyobb tudományos elismerést, 1911-ben pedig első emberként megkapni még egyszer... ugye... hm... sejtet némi agyat. Amúgy nem sokat tudunk róla, nem többet, mint bárki, de ez nem baj, úgyse értenénk. Bőven elég, hogy hivatkozhatunk rá.
Marc Chagall
Orosz-fehérorosz-zsidó francia. Így festett:
[Innen vannak a képek.]
Medici Katalin
Két dolgot szokás tudni Medici Katalinról. Az egyik, hogy nagy mecénás volt, rengeteg művészt támogatott Franciaországban és másutt. A másik, hogy megpróbálta kibékíteni a protestánsokat és a katolikusokat, mely próbálkozás a francia történelem egyik legrondább öldökléséhez vezetett. Medici Katalin 1547-től '59-ig francia királyné, aztán '60-tól '64-ig régens, de anyakirálynőként is fontos szerepe volt a történelem alakulásában, egészen haláláig. Firenzei kultúrarisztokrataként erős hatással van a királyi udvari művészet és kultúra felpezsdülésére, olyan nagyságokat szponzorál, mint Montaigne vagy Rabelais. De nem ezt jegyzik meg róla, hanem a Szent Bertalan éjszakáját. Medici Katalin politikájának az volt a célja, amit majd csak Richelieu, sőt talán csak XIV. Lajos ér el egy évszázaddal később: az államhatalom megszilárdítása. A XVI. század Franciaországában ugyanis két érdekcsoport vív élet-halál harcot: a protestánsok és a katolikusok. Egy ilyen szűnni nem akaró konfliktus persze sokat árt a francia gazdaságnak, diplomáciának, kultúrának stb. Medici Katalin orvossága a helyzetre az volna, hogy az egymással ellentétes érdekszférákat megszerzi egy nagyobb hatalomnak: az államénak. Egyáltalán nem rossz elgondolás ez, mikor majd sikerül, csudaszép dolgok mennek végbe, Molière-től Versailles-ig, csak hát Medici Katalinnak még nem jön be a húzás. A kisebbségben lévő protestánsok nem elégedettek a viszonylagos szabadságukkal, a katolikusok szerint meg már így is túl sok engedményt kaptak; Katalin nem tud úgy lavírozni, hogy mindenki elégedett legyen. Végül odacsap, és egy '68-tól '70-ig tartó, elég durva vallásháború után rendreutasítja a hugenottákat. Okos ötletnek tűnik, hogy ezután példát mutat békességből, és Margit lányát összeházasítja a protestáns Navarrai Henrikkel, ám ismét beigazolódik, hogy nem mindig az okosnak tűnő ötletek jönnek be: az esküvő után, 1572. augusztus 24-én, Szent Bertalan éjszakáján a párizsi katolikusok hatalmas vérengzést rendeznek a lagzira összegyűlt protestáns nemesek, majd úgy általában a hugenották között. A mészárlás vidékre is legyűrűzik, több ezer protestáns esik áldozatául. Mikor majd a XVIII. században a forradalom a királyi önkény kártékony voltára keres példát, a Medici Katalin nevétől addigra elválaszthatatlan Szent Bertalan éjszakája nagy kedvenccé avanzsál. Valójában azonban épp Katalin kezdeményezésére indul el az államhatalom megszilárdítása, mely nélkül sosem lehetett volna köztársaság a XVIII. századi Franciaországban.
Virginie Efira
Vannak nők, akikről biztosan tudható, hogy egy ország férfilakosságának jelentős része álmodozott már disznókat vagy romantikusakat róluk. Ezeknek egy része épp csak annyit tud, hogy a képernyőn van, amúgy jóérzésű ember bottal se nyúlna hozzájuk. Virginie Efira azonban azok közé tartozik, aki... hogy is fogalmazzunk... szóval akit mi is. Belga amúgy, és egy ideig az M6-nél volt, most meg a Canal+ műsorvezetője.
Gad Elmaleh
Valami miatt a humoristák mindig egy kisebbséghez tartoznak. Az Egyesült Államokban az összes one man show-t fekete csinálja, nálunk Hofi volt a legnagyobb, a Franciaországban legismertebb Coluche eredeti neve pedig Joseph Colucci. Gad Elmaleh HHH-s kisebbség: Franciaországban élő marokkói zsidó. Van kanadai állampolgársága is, francia pont nincs. Műsoraiban szívesen parodizálja a franciákat, de az arabokat és a zsidókat is. Jól mozog, és elég tehetséges zenész, örökérvényű slágere a Kis madár című dal, melynek szövege hevenyészett műfordításban így szól: "Kicsi madár, ha nincs szárnyad, / repülni se tudsz. / Kicsi madár, ha nincs szárnyad, / gyalogolni tudsz." Alapvetően fenntartásaink vannak egy olyan műfajjal kapcsolatban, amelyben valaki kifejezetten azzal a szándékkal lép színpadra, hogy most jól megnevettet minket, de Gad Elmalehnek ez rendszerint sikerülni szokott. Annak ellenére is, hogy a mi kifejezett szándékunk épp az, hogy a műsor alatt egy mosoly nem sok, de annyi se rajzolódjék komor pókerarcunkra. Ha francia ismerőseink a Les Bronzés-filmek egyikének vetítésével kívánják bizonyítani a francia humor létjogosultságát, tegyünk meg mindent a menekvés érdekében. Ha Gad Elmalehet javasolják, nyugodtan engedhetünk.
[Sorozatunk következő részében öt magyar-franciáról lesz szó.]