Ez meg mi?

Ez itt a Mistinguett-médiabirodalom központi egysége.

Célunk, hogy a magyar blogoszférát információkkal lássuk el a franciákról.
Az objektivitás és az információk megbízhatósága, az nem célunk.

Kapcsolat:
misztenget gmail com

Jártam már itt, de én másra emlékszem

Igen, történtek változások.

Régebben csak okoskodtunk, ma informálunk is. Régebben egyprofilúak voltunk, ma színesek, mint a karnevál. Régebben egy blog voltunk, ma több.
Bővebb információkért kattanj ide.

Címkék

A birodalom


Vagyis ez a blog itten. A hasáb tetején láthatók a célkitűzéseink.


Francia politika és közélet. Informatívan, de nem teljes körűen. Ja, és nem is objektíven, mi úgy nem tudunk.


Gasztronómia, na meg a franciák, ahogy közük van hozzá.

Bővebben minderről itt.

A szövetségesek


A francia futballválogatott magyar szurkolói blogja. Beszámolók, hírek, elemzések, meg ami még eszünkbe jut.


A magyar bormédia legnépszerűbb orgánuma. Néha egy-egy francia vonatkozással, tőlünk.

Franciák, akikről érdemes tudni - VIII.

2010.11.16. 18:30 - mistinguett

Címkék: emberek mindennapjaink szürkesége 5 valami

Vannak emberek, meg úgy dolgok általában, melyekről érdemes tudni. Közülük némelyik francia, vagy majdnem. Összeválogattunk belőlük egy párat. Sorozatunk nyolcadik részében öt francia bábaasszonyról emlékezünk meg.

Marie Durocher

Pontosabban Marie Joséphine Mathilde Durocher a XIX. századi latin-amerika legfontosabb bábaasszonya volt. Az akkoriban még ritka diplomás bábaasszonyok egyike, valamint az első, és egyúttal a XIX. században az egyetlen nő, aki a brazil akadémia tagja lett. Gyerekkorában érkezik Brazíliába, varrónő édesanyjával. Rióban a francia varrónők nagyon keresettek ekkor (is), ahogy mondják, "még a feketék is" francia divat szerint öltözködnek, így Marie anyja, Anne Durocher viszonylag korrekt kis vagyonra tesz szert. Sajnos azonban az 1820-as években betegeskedni kezd, butikja pedig egyre kevesebb nyereséget termel. Anne '29-ben végül meghal. Ekkor húsz éves lánya átveszi az üzletet, ami csakhamar csődbe is megy: anyja betegeskedésekor Marie Durocher szült két gyereket, férjét, Pedro Davidot meggyilkolják, amit Marie érthető módon nehezen visel. 23 évesen egyedül találja magát, pénz nélkül, két gyerekkel. Ekkor dönt úgy, hogy bábaasszonynak áll. A XIX. századi Brazíliában a bábák többsége egyáltalán nem tanulta a mesterséget, tudását és ismereteit a hagyományból meríti, és általában igen babonás. Marie Durocher azonban az ekkor előrehaladottabb állapotban lévő francia iskolát követi, szülész diplomát szerez, és babona helyett az orvosok segítségét részesíti előnyben. Évről évre több páciense van, és egyre jobban is keres. Eleinte kizárólag rabszolgák és feketék keresik fel, de csakhamar híre megy hozzáértésének, és jönnek a fizetős kuncsaftok. Karrierje csúcsán nemcsak bábáskodik, de tanít is, szoptató dajkákat instruál, ír és publikál (többek között a század legteljesebb szülészeti leírását Brazíliában), valamint - ahogy számos más bába akkoriban - a rendőrségnek is besegít: liliomtiprást, nemi erőszakokat, gyermekgyilkosságokat vizsgál ki. Egy anekdota szerint az egyik ilyen megkeresésnél azt kell megállapítania, hogy egy fiatal lány szűz-e még. Marie-nak ez az első ilyen típusú feladata, egész éjjel készül rá, orvosi könyveket búj, kikéri egy jogász véleményét. Mikor megérkezik, kiderül, hogy egy másik bábát is felkértek ugyanerre a feladatra. Kérdezi tőle, ő hogyan látna hozzá a dologhoz, mire amaz egy tojást húz elő: ezt most szépen feldugjuk, ha összetörik, szűz a lány, ha nem, nem. Marie egzaktabb módját javasolja a vizsgálatnak, majd mikor végeztek, megjegyzi: milyen praktikus, így megmaradt a tojás, lehet belőle krémet csinálni. Marie Durocher pályája végéről nem sokat tudunk, állítólag öregkorára elszegényedett, noha majd nyolcvan évesen még mindig aktívan tevékenykedik az Akadémián. Életében több mint 5500 gyereket segített világra. Vagyis évente kábé 110-et.

Madame du Coudray

Angélique-Marguerite le Boursier du Coudray talán a leghíresebb francia bábaasszony. 1714-ben született Clermont-Ferrand-ban, egy ideig Párizsban dolgozott, de aztán visszatért szülővárosába. Neki köszönhető, hogy a gyermekhalandóság esésnek indult a XVIII. századi Franciaországban. Egy darabig szimpla bábaasszonyként funkcionál, de csakhamar áttér a bábák képzésére, majd bábaiskolát nyit. A képzés két hónapig tart, és erősen gyakorlati. Franciaországban majd csak az I. Köztársaságban, egészen pontosan 1803. március 10-én lép életbe olyan törvény, amely szerint kötelező lenne bármilyen képesítést szerezni a szülészethez. Vannak korábban is szülésztanfolyamok, de ezeket csak nagyon kevés bábaasszony végzi el, főleg azok, akik a tehetősebbeknek dolgoznak majd. Mme du Coudray azonban hivatásának tekinti az oktatást, és rengeteg bábát tanít. Iskolája hamar igen népszerű lesz, olyannyira, hogy 1759-ben egy XV. Lajos szignálta királyi engedéllyel útnak indul, és bábaasszony-képző körutat bonyolít le. A túra 25 évig tart, du Coudray asszony körülbelül 5000 bábát és sebészorvost tanít meg szülészkedni. Könyvet is ír, valamint életnagyságú bábukat készít, melyeken gyakorolni lehet a szülés levezetését.

Külön öröm a történetben, hogy Mme du Coudray áldásos tevékenységéből ráadásul még meg is gazdagszik: a körút során a jegyzeteit és segédeszközeit árulja, a bevételekből pedig szép kis vagyonra tesz szert.

Louise Bourgeois

Nem Mme du Coudray az egyetlen Boursier nevű bábaasszony a francia történelemben. Louise Bourgeois is az, miután 1584. szeptember 30-án hozzámegy Martin Boursier-hoz, a királyi hadsereg kirurgusához. Louise amúgy tehetős családból származik, férje is jól keres, így neki nem kell dolgoznia. Csak az a fránya polgárháború ne lenne. A pápisták és hugenották között dúló vallásháború-sorozat nyolcadik darabja jelentkezik 1585 és '98 között - Martin Boursier bevonul, Louise pedig kénytelen elhagyni otthonát, mikor a protestánsok ostromolni kezdik Párizs külvárosát. Vagyonukat elrabolják, felégetik, a család kénytelen Párizsba vonulni, és Louise Bourgeois kénytelen állás után nézni. A bábáskodást választja. Férje megtanítja neki az anatómia alapjait, majd a kor legnívósabb képzésén vesz részt. Nem egyszerű a dolga, mert kirurgus-feleségként a többi bába komoly riválist lát benne. Ekkor a szülészet még egyáltalán nem számít orvosi ügynek, a legtöbb bábának nincs is semmiféle képzettsége, pláne nem anatómiai vagy gyógyszerészi. Ebben a körben Louise Bourgeois fehér holló meg fekete bárány egyszerre, de végül győz a kompetencia: egyre előkelőbb asszonyok kérik fel. 1601-ben aztán megérkezik a sült galamb. Medici Mária, azazhogy IV. Henrik felesége teherbe esik, viszont nem szeretne a királyi bábánál szülni, mert ő vezette le Henrik szeretőjének szülését is. Így kerül Louise Bourgeois a képbe, és avanzsál királyi szülésszé. Kilenc év alatt a királyné hat gyermekét segíti világra, munkájáért (melyről több leírást is publikál) szép vagyont kap. A történet vége mégis borús hangvételű lesz: 1627-ben Louise Boursier a király testvérénél, az Orléans-i Hercegnél asszisztál Anne-Marie d’Orléans nagyhercegnő szüléséhez. Anne-Marie belehal a szülésbe, és a boncolás szerint ennek az az oka, hogy a méhlepény egy része benn maradt a méhben. Louise nem ismeri el, hogy hibázott volna, de később XIV. Lajos részben ennek az esetnek a hatására dönt úgy, hogy kiveszi a szülészetet a bábaasszonyok kezéből: többek között ezért indul meg a XVII. században az a folyamat, amely a modern időkre egyes országokban (pl. nálunk is) a bábaasszonyok teljes hitelvesztéséhez vezet.

Marie-Louise Lachapelle

A minden bábák legbábábbika címért folyó versenyben Marie-Louise Dugès Lachapelle komoly eséllyel indulhatna. Ennek egyik oka, hogy neki is orvos volt a férje, a másik, sokkal fontosabb pedig az, hogy családjának nő tagjai tradicionálisan bábáskodtak. Marie-Louise tizenöt éves korában vezeti le az első szülést, csak megtippelni lehet, hány gyereket segített a világra életében, durván 40 ezret. 1769 első napján született, '92-ben házasodott. Neki sem tart soká a boldog házasélet, 1795-ben megözvegyül. Ugyanekkor elveszíti édesanyját, egyszersmind megörökölve a párizsi Notre-Dame gründolta Hôtel-Dieu kórház vezérszülész posztját. Semmelweis Ignác előtt pártíz évvel arra gyanakszik, hogy a gyermekágyi láz kiváltó oka a szülészet kétes tisztaságában keresendő. Az ő utasítására vezetnek be komolyabb higiéniai előírásokat, szintén ő korlátozza először a látogatók számát és bejárásuk időtartamát. Természetesen oktatóként is dolgozott, átvette Mme du Coudray bábus módszerét, valamint ha egy anya egy szülésztanonc keze alatt belehalt a szülésbe, a diáknak kötelezően részt kellett vennie a boncoláson, hogy jobban megértse, mi okozta a bajt. Több komoly állást is ajánlottak neki, többek között Katalin cárnő is meghívta Oroszországba, de maradt a helyén. Halála előtt háromkötetes munkába kezdett a bábáskodásról és szülészetről, de munkáját nem tudta befejezni, 1821-ben gyomorrák végzett vele. Egy doktor unokaöccse Marie-Louise jegyzetei alapján befejezte a könyvet, 1825-ben jelent meg, a század megkerülhetetlen szakkönyveként tartották számon.

Marguerite-Caroline Holleville

Aloïs Delacoux 1834-ben publikálta Híres bábaasszonyok élete című munkáját, melyben kb. hatvan bábaasszonyt szed össze. A leírások többsége igen rövid, néha csak annyit találunk, hogy XY ekkor és ekkor bábáskodott, de nem tudunk róla semmit. Hosszabban általában csak a fontos műveket publikáló bábákat jellemzi, pl. a fent emlegetett Louise Bourgeois-t vagy Mme du Coudray-t. Valamint Marguerite-Caroline Holleville-t, kire három oldalt szán, plusz egy egész oldalas képet.

Delacoux hosszasan méltatja Holleville kisasszony érdemeit, kit kora egyik legnagyobb elméjének tart. Mint írja, Holleville kisasszony több meghatározó művet is szerzett, melyek azonban sajnos - mekkora csapás a filozófiára nézvést - mind elvesztek. Holleville kisasszony kiválóan rajzolt is, és remekül értett az irodalomhoz, igaz, mint oly sok kiválóságot, őt is sokat kritizálták egyes rosszmájú bajcsinálók. Holleville kisasszony bábának állt végül, és minden bizonnyal nagyon sokra vitte volna, de sajnos váratlanul meghalt.

[A posztindító kép Abraham Bosse Szülés című metszete (1633). Innen.]

A bejegyzés trackback címe:

https://mistinguett.blog.hu/api/trackback/id/tr132451965

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.