Update-poszt jön. Rövid.

A véletlen úgy hozta ugyanis, hogy egy nap alatt két jelet is küldött a sors, erre már reagálnunk kell. Írtunk egy posztot nem olyan rég öt francia állatról, melyet ismerni érdemes. Volt közöttük két repülő szamár meg egy Gévaudani Rém. Hát, épp most olvassuk megrökönyödve, hogy a repülő szamár ismét felbukkant, csak most Oroszországban. Ezt akkor fűzzük hozzá utólag: a repülő szamár nem csak francia, ezek szerint. (Ha már itt tartunk: hamarosan lesz egy zene-poszt, melyben egy Yoran Herman nevű zongorista zongorál majd, előre szabadkozunk, az illető egyeltalán nem francia, csak Párizsban él és zenél (jé, rímel) vagy tíz éve, ámde ez minket egyáltalán nem zavar.)

A másik, és valójában lényegi információ, melyet itt közlünk hirtelen, hogy kiderült, a gévaudani rém nem farkas, nem kutya, de még csak nem is ember acélfogakkal. Na jó, az túlzás, hogy kiderült, tegnap láttunk a tévében valami ismeretlen csatornán egy műsort, melyben egy amerikai rendőr meg egy zoológus próbálta megfejteni a gévaudani rém mítoszát, elég amatőr módon, most nem dicsekvésképp, de amit mink összeinterneteztünk, majd leírtunk két bekezdésben, több konkrétumra épült, mint ezeknek az egész műsora, kivéve a konklúziót, melyben sajna lenyomtak bennünket cefetül. Szóval van egy olyan feltételezés, hogy a gévaudani sorozatgyolkos, aki egyébként nyilván maga Jean Chastel volna, nem farkast idomított be (hovatovább a farkast nem lehet idomítani, csak szelidíteni), de nem is ám kutyát, minthogy ezeknek egyike sem a/ támad hátulról; b/ képes leharapni az ember fejét. A gerincoszlop átharapásához X Newton erő kell (nem emlékszünk, pont mennyi), de nincs kutya/farkas, mely ekkora erővel tudna harapni, márpedig, emlékezzünk, némely gévaudani áldozatoknak letépték a fejét is. Van azonban egy, a farkashoz kicsikét hasonló állat, mely nagyon is hajlamos hátulról támadni, rettentő okos, így idomítható, és nemhogy egy ember, de egy zsiráf nyakát is át tudja harapni, ha úgy adódik: a hiéna. A XVIII. századi Franciaország arisztokrata miliőiben nagy divatja volt az egzotikus állatoknak. Még a XVII. században indult ez a hóbort, pl. XIV. Lajos egy sor mulatságot szervezett, melyeken egzotikus állatokat és embereket vonultattak fel. A felvilágosodás embere szeret a messzi tájak csodáiról hallani, és a nemesek gyűjtik is az egzotikumot. Oroszlánok, tigrisek, papagájok díszelegnek a nemesi udvarokban. Akár hiénák is. A feltételezés tehát az, hogy valahogy Jean Chastelhez került egy hiéna, melyet gazdája betanított az emberölésre. A környékbeli parasztok, akik között a rém pusztított, persze nem ismerték az állatot, így egy hatalmas testű farkas-szörnyként azonosították. Mikor Chastel lába alatt égni kezdett a talaj, ezüstgolyókat készített, megáldatta a puskáját a pappal, és elment farkasemberre vadászni. Aztán lelőtte a saját hiénáját, melyet dicsőségesen fel is vitt Párizsba. Ki is tömte, még az is lehet, hogy ki is állították, de elveszett a preparátum. Egy dokumentum azonban megmaradt, melyben egy kiállított hiánáról azt mondják, egy ilyen ölt embereket Gévaudanban. Hát innen a feltételezés. Elég logikusnak tűnik, egyetlen gyenge pontja, hogy ugyan hogy a fenébe jutott a teljesen marginális Chastel hiénához, de a legendákban az a jó, hogy sosincs megfejtésük, ugye.

Mindamellett, mint újabb és alaposabb internetezésünk során kiderült, ez a hiénás verzió csak nekünk volt új, amúgy ő is létezik már egy jó ideje, sőt vannak olyanok is, akik cáfolják bizonyos dolgokkal. De ezekbe már nem megyünk bele, itt van egy jó és elég részletes írás azoknak, akiket érdekel az ügy, franciául, sajna, de ingyen.