Ez meg mi?

Ez itt a Mistinguett-médiabirodalom központi egysége.

Célunk, hogy a magyar blogoszférát információkkal lássuk el a franciákról.
Az objektivitás és az információk megbízhatósága, az nem célunk.

Kapcsolat:
misztenget gmail com

Jártam már itt, de én másra emlékszem

Igen, történtek változások.

Régebben csak okoskodtunk, ma informálunk is. Régebben egyprofilúak voltunk, ma színesek, mint a karnevál. Régebben egy blog voltunk, ma több.
Bővebb információkért kattanj ide.

Címkék

A birodalom


Vagyis ez a blog itten. A hasáb tetején láthatók a célkitűzéseink.


Francia politika és közélet. Informatívan, de nem teljes körűen. Ja, és nem is objektíven, mi úgy nem tudunk.


Gasztronómia, na meg a franciák, ahogy közük van hozzá.

Bővebben minderről itt.

A szövetségesek


A francia futballválogatott magyar szurkolói blogja. Beszámolók, hírek, elemzések, meg ami még eszünkbe jut.


A magyar bormédia legnépszerűbb orgánuma. Néha egy-egy francia vonatkozással, tőlünk.

Mi történt a franciáknál?

2010.06.23. 12:00 - mistinguett

Címkék: sport észosztás néplélek

Ha van olyan, hogy néplélek, ha van olyan, hogy nemzeti karakter, ha létezik olyan, hogy tipikusan magyar vagy francia vagy akármi, hát ez, amit most láttunk, bizony az volt. Persze nem azért, amiért sokan gondolják, de ezt már megszokhattuk, pláne ezen a blogon. Úgy tűnik, viszonylag sokan azt azonosítják itt franciának, hogy hiszti az van, bezzeg eredmény nuku. Nos, nem mondjuk, hogy nincs ebben igazság egy darab se, azt viszont nem bírjuk nem megemlíteni, hogy ha van nép, amelynek finoman szólva nem illik ezt bárkinek a szemére vetni, a magyar speciel pont olyan. Nem magyargyalázni vagyunk itten, de hát minden kapcsolat alapja az őszintség, és az elmúlt években Magyarországon hisztiben nem volt hiány, ugye, eredményben meg nagyon is. Speciel ez alól a futball sem kivétel, csak mi nem tudunk olyan hangosak lenni, mint a franciák, ezért nem tud rólunk senki se. Sőt, még mi magunk se, mert már mi magunk is szarunk bele a magyar labdarúgásba. Olyanok is vannak, akik szerint az volt itt a tipikusan francia, hogy ezek a játékosok, meg a Domenech is agyonsztárolt senkik, akikről most jól kiderült, hogy a nagy pofájukon kívül egyebet nem tudnak felmutatni. Hát, a kétségtelenül legtúlértékeltebb francia játékos, Anelka is egész jó kis évet zárt a Chelsea-ben, és lehet jönni azzal, hogy Drogba mellett könnyű, csak akkor meg miért bénáznak most az elefántok, ugye. Nem, nem a gipsz miatt. Másfelől a francia válogatottban van egy csomó kifejezetten szerény játékos, akiknek nyilatkozatai szimpatikus kijelentésekben bővelkednek, és közben még focizni is tudnak. Most direkt nem Llorist hozzuk fel példának, hanem Maloudát, egyrészt mert ő is kivette a részét a hisztiből, másrészt meg mert néger. Mert igen, sokak szerint, egyem a zuzájukat, ez a tipikusan francia, hogy összeengedték az Afrika-válogatottat, és most csodálkoznak, hogy a nigger rabszolgák nem tudnak civilizáltan játszani, pedig még fújják is nekik azt a szart a másik rabszolgák a lelátón, a kulturált európai nemzetek mérgére és kárára. Ezt úgy kell szellemesen mondani, hogy "hiányzik a francia csapatból egy rendes fehér ember korbáccsal, aki néha odabaszna a niggereknek, hogy dolgozzanak is, ne csak rinyáljanak". Intellektualice meg úgy kell mondani, hogy a francia válogatottban kevés a hazafi, mert nem is igazi franciák ők. Na és ez tipikusan francia. Nem mondjuk, hogy ez az érv is totál hülyeség lenne, mert lehet, hogy tényleg van benne valami, de arra azért mindenképp felhívnánk a figyelmet, hogy ugyanilyen vegyesfelválogatott nyert vébét '98-ban meg EB-t '00-ben, '98-ban ráadásul úgy, hogy az akkori edzőt, Aimé Jacquet-t is rengeteget ekézték, egészen a döntőig. Aztán bumm. De ne is szaporítsuk a szót, adjuk meg inkább a megfejtést, mert látjuk, hogy senkinek nincs már érdemi ötlete. Szóval ha volt ebben a dologban tipikusan francia, az az lehetett, hogy ez az egész így, a VB-n tudott kipattanni: a francia nép ugyanis arról ismerszik meg, hogy ha baja van, akkor nagyon nagy ívben szarik arra, hogy mit gondol róla a külvilág, sőt kül nélkül egyszerűen a világ, és igenis kicsapja a balhét. Ha véletlenül majd a 2016-os EB-t a francia államvasutak sztrájkkal megbénítja, gondoljunk arra, ami most elhangzott. Mert nagyon is képesek rá.

Mindez csak azért érdekes, mert aki abban reménykedik, hogy a francia válogatottban most valami olyan hatalmas probléma van, hogy az széthullasztja az egész tetves labdarúgásukat, az keservesen fog csalódni. Nincs itt semmi különös, kéremszépen, csak ők nem szégyellősködnek, és kiteregetik a szennyest, akár Anelka szaros gatyáját is, és ha úgy adódik, akár vébén, akár a magasságos atyaúristen színe előtt is. Ilyen nyakas nemzet ez, mit tegyünk. De semmi olyan világraszóló balhé nem volt itt, ami ugyanígy ne fordulhatna elő bárhol másutt. Japán kivételével, na. De mi történt mégis?

Először is Raymond Domenech. Első ránézésre érthetetlen. Ez az ember éveken keresztül sikeresen vezette az ifiket, hatalmas tehetségek kerültek ki a keze alól, a mostani keretben is vannak, akikkel együtt dolgozott, sőt akikkel együtt voltak sikereik. Ugyanő felmutathat egy VB-ezüstöt. Akkor most mi van? A helyzet az, hogy Raymond guru. Már régóta tudjuk, hogy Domenech egyáltalán nem Mourinho, ami nem csak abból látszik, hogy sosincs nála papír meg ceruza, hanem abból is, hogy egyetlen értelmes, futballról szóló megnyilatkozását nem hallhattuk. Ezt erősítette meg tegnap éjjel, az M6 nevű francia csatorna 100% Foot című műsorában Vikash Dhorasso, a Lyon volt középpályása, aki anno edzett Domenech-kel. Raymondnál nincs taktika, nem gyakorolnak figurákat, formációkat, Raymondnál egyszerűen elkezdenek focizni, aztán lesz, ami lesz. És Raymond guru, mert előfordul, hogy a dolognak van eredménye, ki tud hozni a játékosokból valamit. Jobban mondva az ifi játékosokból. Csakhogy egy profi, felnőtt csapatnál már nem lehet, legalábbis most, a XXI. században úgy tűnik, nem lehet érzelemmel irányítani a játékot. Domenech olyan gurunak látszik, aki elgondolkodva nézi a csapat játékát, majd azt mondja, X menjen át jobbra, Y meg csatár lesz, de megindokolni ezt nem tudja, csak érezni véli. Ez fiatal játékosokkal működhet. Akinek volt gimnáziumban, sőt akár egyetemen ún. karizmatikus tanárja, az tudja, hogy a guruk ki tudnak hozni a fiatalokból egy s mást. Olyan dolgokat is, amelyeket ők maguk sem tudnak. Viszont a guruk borzasztó nagyot tudnak bukni egy "profi" világban, ahol már senki nem kíváncsi az életfilozófiájukra, hanem konkrét válaszokat várnak konkrét kérdésekre. Most képzeljük el, hogy Ribéry megjön Münchenből, és Van Gaal kőkemény taktikai elemzései után olyant hall a Raymond bától, hogy "fiúk, szabadítsátok fel a belső energiát". Meg olyat, hogy Benzama nem játszik, mert negatívan sugárzik kifele. Ez az ember egyszerűen alkalmatlan volt a szövetségi kapitányi posztra. Valahogy odakerült, aztán meg ott maradt. Na ez érdekes, hogy hogyan.

Először is a VB-ezüst. Egyre több helyről lehet már hallani, hogy a VB-ezüst Zidane érdeme volt. Állítólag már a 2006-os VB-n is volt ugyanis egy kisebb forradalom a francia válogatottban, mert nem ment a játék, és Domenech lilaködös magyarázatait senki sem értette. Állítólag a spanyolok elleni meccs előtt a nagyok, élükön persze Zidane-nal, átvették a hatalmat, és ők mondták meg, hogy mi legyen. Nem valószínű, hogy valaha megtudjuk, ebből mennyi az igazság. Az viszont tény, hogy a spanyolok ellen a franciák nem egészen úgy játszottak, mint korábban. Ahogy az is tény, hogy ott, a VB-n volt a franciáknak négy jó meccsük, és ezzel kifújt, a Domenech-érában ez volt az összes értékelhető teljesítmény. Hogy VB-ezüstérmesként kihullottak az EB első körében, elvileg megbocsáthatatlan. Egy edző ilyenkor lemond, elvileg. Kivéve, ha guru, mert akkor meg van győződve az igazáról. De olyankor meg kirúgják. Pláne, ha pofátlanul azt hazudja, hogy azért nem ment az EB, mert ők már a VB-re készülnek. Pláne, ha az utolsó, vesztes EB-meccs után pofátlanul annyit nyilatkozik, hogy akkor most ő megkéri a nője kezét. Mégis maradt. Ez meg hogy lehet?

Azt susogják a madarak, hogy úgy, hogy a francia futballszövetség, az FFF nem merte leváltani. A francia futballvilág jelen pillanatban két részre van szakadva ugyanis, nem meglepő módon öregekre és fiatalokra. Fiatalokon pedig nem mást kell érteni, mint a világbajnok, '98-as generációt. A VB-győzelemmel, meg azzal, ami azután jött, ezek a '98-asok igen erős kapcsolati tőkét halmoztak fel. Milyen erőset? Például volt olyan elképzelés is, hogy Laurent Blanc-t hívja meg a Real edzőnek. Zidane javasolta ezt, persze, akinek mind a mai napig van szava a Realnál, lehet, hogy Benzema is neki köszönheti az állását. Ha Blanc-t időközben nem nevezik ki Domenech utódjának, ha - talán ennek hatására is - nem ég le a Bordeaux-val, és persze főleg ha Mourinho nem vállalja el a dolgot, elképzelhető, hogy ő került volna a Realhoz. Na jó, nem valószínű. De állítólag ott volt a komoly jelöltek között. Nos, ők, a nagy generáció, az időközben felnőtt és megkomolyodott játékosok, Deschamps, Petit, Lizarazu, Dugarry, Desailly, Zidane, Blanc ésatöbbi, ottan gyülekeznek az FFF kapujánál, és döngetik is aztat erősen. 2008-ban, az EB-fiaskó után márpedig egyetlen komoly jelölt volt Domenech helyére: Didier Deschamps. Az FFF nem merte meglépni a dolgot, mert félő volt, hogy a marseille-iként amúgy is erős bázissal rendelkező Deschamps nemcsak az edzői stábját hozza magával, de az összes haverját is. Ennek a pletykának valamelyest ellentmond az, hogy végül mégis egy '98-as, Laurent Blanc kapta meg Domenech helyét, de mindenesetre nagyon sokan gondolják úgy, hogy az ügy hátterében ez, a két generáció hatalomért folytatott harca áll.

Csakhogy ez még mindig kevés. Ettől még a játékosoknak nem kellene feltétlen kiborulni, pláne nem így. És itt jön az a dolog, melyet oly sokan felemlegetnek, a játékosok nagy egója, meg a nemzeti válogatottban való szereplés bagatellizálása. Hogy tudniillik ezek nem is igazi franciák, és amúgy is csak a pénz érdekli őket. Egyfelől Evra tegnap azt nyilatkozta, hogy a csapat lemond a fizetéséről, a szponzori prémiumokról, valószínűleg jobb, ha nem tudjuk, mennyi pénzről van is szó pontosan. Másfelől azért így és most, ebben a modern és felvilágosult korban illene nem elhinni, hogy a jó futballozáshoz elsősorban az kell, hogy szeressük a hazánkat. Most arról ne legyen vita, hogy egy togói fekete imádhatja-e Franciaországot, például azért, mert beengedte a tutiba, tegyük fel, hogy nem imádhatja, és csak a saját hasznát lesi az aljadék. Most azzal se foglalkozzunk, hogy az ő saját haszna az, hogy jó zsíros reklámszerződéseket kínáljanak neki, hogy csillió euróért reklámozhassa a Kinder Buenót, és ehhez az kell, hogy a közönség szeresse, vagyis egyáltalán nem kifizetődő számára, ha a válogatottban ellenszenvesen szerepel. Hagyjuk ezeket, mert a lényeg az, és ezt azért most már illene megtanulni, hogy egy sportoló az edz, dolgozik, és ennek a munkának az eredményét kamatoztatja. Az nem úgy megy, hogy a focista a hazaszeretetét áramoltatja a lábizmába, és minél jobban szereti a hazáját, annál jobban lő meg fut. A futballista ugyanúgy dolgozik, mint bárki más, és természetesen előfordulhat, hogy ha emelkedett hangulatban van, mert örül, hogy a hazáját képviselheti, akkor nagyobb erőbedobással, hatékonyabban játszik, de ez egyrészt édeskevés, másrészt egyáltalán nem elengedhetetlen, egy profi munka is meghozza a kívánt eredményt. Tessék csak megnézni az észak-afrikai válogatottakat. Azok a játékosok élnek-halnak a nemzeti mezért, mégis folyton kitömik őket.

Az viszont igaz, hogy a csapaton belüli ellentétek, és mivel futballról beszélünk, nyugodtan mondhatunk akár faji ellentéteket is, ilyenkor szabad, megmérgezhetik a csapat játékát. A franciáknál voltak ellentétek. Állítólag a jófiúkat basztatták a rosszfiúk. Vagyis Gourcufféket Ribéryék. Világos, előbbiek a stréberek, utóbbiak a vagányok. Aztán állítólag volt feszültség a muzulmánok és a nem muzulmánok között is. A feketék és a nem feketék között. A déli féltekéről érkezettek és a többiek között. És akkor még a szokásos: az újak és a régiek között. Nyilvánvaló azonban, hogy ez nem oka, hanem következménye a sikertelenségnek. Ezeknek a játékosoknak mindegyike ugyanilyen vegyes összetételű klubokban játszik, általában bármiféle gond nélkül. És ezt nem lehet azzal magyarázni, hogy azért, mert onnan kapja a fizetését, ezért ott befogja a pofáját. Tegnap mikor Gignac a földön maradt, mert valamelyik dél-afrikai rálépett a szájára, senki nem ment oda megnézni, hogy mi a baja. Egyetlen csapattársa sem. Na ez egyértelmű jele annak, hogy baj van. Amikor ugyanezek a játékosok felszabadultan játszanak együtt, ölelkeznek össze az ugyanúgy faj- és osztályidegen csapattársukkal a klubban, az meg annak az egyértelmű jele, hogy ott nincs komoly feszültség. Teccenek emlékezni egy bizonyos Rooney esetére egy bizonyos C. Ronaldóval? Teccenek emlékezni, hogy Rooney azt mondta, ha Ronaldo a szeme elé kerül, beveri a pofáját? És teccenek emlékezni arra, hogy aztán ők ketten ugyanolyan homoerotikus jeleneteket adtak elő a Manchesterben a gólok után, mint bárki más? Nem valószínű, hogy azért, mert sok pénzt kaptak érte. A franciák belső viszálykodása egészen biztosan elmérgesítette a helyzetet, de az sem kevésbé egyértelmű, hogy itt olyan kis béna viszálykodás durvult el nagyon, mint amilyet bármelyik valóságshow-ban láthatunk az első két hét összezártság után.

És nem véletlenül hozakodunk elő az összezártsággal, mert az is érdekes itten. Domenech vagy valaki más ugyanis azt találta ki, hogy a francia válogatott kommunikációját úgymond totálisan felügyelik. Ez nem meglepő, azzal viszont nyilvánvalóan túllőttek a célon, hogy folyamatosan és pofátlanul hazudoztak. Domenech szemrebbenés nélkül mondta el százszor, hogy a csapatban jó a morál, mikor a vak is látta, hogy a játékosok nem tudnak együtt játszani. Szemrebbenés nélkül mondogatta azt is, hogy jól halad a felkészülés, mikor a vak is látta, hogy semmiféle előrehaladás nem történt hónapok óta. Vereséget szenvedni Ausztriától, ikszelni Tunéziával, kikapni Kínától, és mindezen meccsek után mindig ugyanaz a kommunikáció: keressük a taktikát, keressük magunkat, nem ez a meccs számított, hanem majd a VB. Két csoportot bőszített fel ezzel a szövetségi kapitány. Egyrészt a játékosokat, akiket nyilván idegesíthetett, hogy nem megy a játék, nem látják a kiutat, és közben a szövetségi kapitány azzal próbálja altatni a népet, hogy majd a VB-n. Másrészt az újságírókat, akik egyáltalán nem vették jó néven, hogy hülyének nézik őket, és ezért egy idő után már ott rúgtak bele a csapatba, ahol csak tudtak. Általában joggal, hiszen a válogatott nem tett le semmit az asztalra. Közben ráadásul a játékosok és az újságírók között Domenech hírzárlata elvágta az összeköttetést. Ezelőtt néhány évvel a sportújságírók szinte napi kapcsolatban voltak a játékosokkal. Edzés, meccs után kifelé jövet elbeszélgettek, ismerték és tiszteletben tartották egymást. Az utóbbi időben azonban az volt a módi, hogy edzés vagy meccs után a csapat szó nélkül beül egy buszba, és elhajt. Ezt egészen biztosan a vezetés, és valószínűleg Domenech akarta így, tegnap pl. Evra amiatt is panaszkodott, hogy az elmaradt edzés után nyilatkozni akart, nem azért, hogy magyarázkodjon, hanem hogy bocsánatot kérjen, de Domenech nem engedte a kamerák elé. Ezelőtt néhány évvel egy újságíró talán elgondolkozott volna, hogy nem lenne-e célszerű megvárni legalább a torna végét, és csak akkor megírni Anelka anyázását. Most nem volt szégyellősködés, hadd szóljon. Végül azt, hogy a kommunikáció mennyire el lett cseszve, és hogy ennek mennyire van köze Domenech-hez, jól mutatja, hogy miután az egész világ a franciákon röhögött, rosszabb esetben utálta őket, akkor még ez a csodálatos sportdiplomata jónak látta nem kezet fogni az ellenfél edzőjével. Állítólag azért, mert az azt mondta, hogy Henry kezezése miatt a franciák jogtalanul jutottak ki a VB-re. Tényleg abszurd egy gondolat, csak az emberiség hetven százaléka ért egyet vele. Parreira egyébként nagyon szimpatikusan nyilatkozott a dologról, mondván, most már látszik, mért utálják Domenechet annyira a franciák. Kedves volt tőle, ezzel mentett valamennyit a francia nép presztízséből, legalább kiderült, hogy ők is utálják.

Mi lesz most? A helyzet az, hogy a francia utánpótlás-nevelésnek elég jó a híre. Edzők is vannak jók, a francia klubcsapatok, ha nem is az első vonalban, de ott vannak a nemzetközi tornákon. Emlékezzünk pl., hogy a Bordeaux idén oda-vissza verte a Bayernt. Jó francia focisták ezután is lesznek, és valószínűleg sikeres klubok is. Az azonban, hogy a válogatott kimászik-e ebből a szarból, azért kérdéses. Mindenesetre nem árt megjegyezni, hogy a Lyonnal szép sikereket elért Paul Le Guen épp most szopott egy hatalmas nagyot Kamerun szövetségi kapitányaként. Egyáltalán nem biztos az sem, hogy a Bordeaux-nál azért tényleg elég hatékony Blanc rendet tud vágni a válogatottban. A mi tippünk az, hogy a francia csapat olyan lesz, mint a holland. Egy rakat jó játékos, akik néha tudnak együtt játszani, és akkor bárkit agyonvernek, néha meg nem, és akkor borzalmas még nézni is a szenvedésüket. Hacsak ez a botrány most el nem indít egy hatalmas tisztítótüzet, mert akkor még az is lehet, hogy 2016-ban hazai pályán újra EB-t nyernek. A kérdés csak az, hogy a hiszti után le tudnak-e nyugodni, és végig tudják-e vinni következetesen a szükséges változtatásokat.

A bejegyzés trackback címe:

https://mistinguett.blog.hu/api/trackback/id/tr252103149

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Integető hajbókoló lufiember 2010.06.23. 15:27:02

Jó írás, nagyon sok helyen kiegészíteném, nem okoskodásból, csak hogy teljesebb legyen a kép:

- A franciák köztudottan szeretnek bűnbakokat keresni, Raymond nem fog mentesülni ezalól. Ginoláról pont ma olvastam, hogy feljelentette Houllier-t, amiért kapja az implicit osztásokat a túl hosszúra sikerült beadása miatt.

- A francia utánpótlásképzés tényleg erős, de többen hangoztatják, hogy hanyatló, mert a kor trendjeit nem veszi figyelembe, az edzőképzésben pedig nem érvényesül a "jó pap holtig tanul"-elv. Begyöpösödés folyik, ami nem vezet semmi jóra.

- A francia mentalitás nem feltétlenül őszinte (lásd Ray ténykedéseit), sokkal inkább rinyáló és kínosan hangos. Tényleg szeretik kitenni a dolgaikat az ablakba, ami talán segíti őket abban, hogy ne tartsanak benn mindent és tovább tudjanak lépni. Valahol érték, valahol átok.

- A '98-as generáció pontosan a FELNŐTT egyéniségekből tevődött össze. Ők nem értek be, nem zajlott semmi köztük, csak elérték azt a kort, hogy a játékosokból immár edzők, szaktanácsadók lehetnek. Ennek alátámasztására az egyik ékes példa, hogy Thuram, Desailly vagy Djorkaeff a maguk idejében a nemzeti büszkeség és a sikeres(nek tűnő) integráció olyan zászlóvivői voltak, akik igenis olyan elévületlen értékeket hordoztak magukban, melytől minden kis- és nagysrác szeme (köztük az enyém) csillogva nézte őket. Nem beszélve Jaquet, DD, Blanc vagy Lizarazu pragmatikusságáról, őszinteségéről, csutás hozzáállásáról, tisztelettudó viselkedéséről. A szövetségi kapitány egy egyszemélyes sikersztori, aki olyan egyetemes értékrendet tudott egy csapat alá rakni, amitől nem számított ki honnan jött.

- Ebből fakad az, hogy az előbb felvázolt tekintélyelvűség és értékközpontúság Ray mellett bizony elillant (nem sorolom ennek jeleit, de rá lehet jönni mennyi buta hiszti következett ebből) - de nem biztos, hogy elveszett. Blanc pont, hogy ennek volt az egyik oszlopos tagja és lehet, hogy olyan paternalista vezetője lehet a válogatottnak, amely ha nem is lesz frontvonalba illő, de győzelemre és sikerre éhes.

- Kicsit összeesküvés-szagú, amikor két táborra osztjuk a francia focivilágot ('98-asok, meg a régiek), mert valahol minden őskövület a status quo-ra, minden ajtódöngető meg a maga igazára apellál. A 98'-as generáció nem a sikerétől behatárolható, hanem attól, hogy teljesen más, profibb, alázatosabb hozzáállást hordoznak, mint sunyiságokra hajlamosabb elődeik. Ezzel persze túlfényezettnek tűnhetnek, mert nem tökéletesek, de igenis olyan szimbolikus attribútumokkal bírnak, amellyel adott esetben a társadalom, a politika jobban azonosul.

- S hogy mi volt a kudarc oka? Szerintem a válasz itt van előttünk: a korábbi siker. A franciák, "egyem a zuzájukat", imádnak elkényelmesedve ülni sikereiken, amitől elvész az akarat, elfelejtődik a teljesítmény megbecsülése, a befektetett munka érdeme. Mindaz, amit az algériaiak "told a hazafiságot a combodba"-résznél írtál. :)

Addig pedig, just wait and see.

mistinguett · http://mistinguett.blog.hu 2010.06.23. 16:19:35

@Integető hajbókoló lufiember: Blanc-nak szerintem is lesz esélye megfogni a válogatottat, mert ő már a '98-asok között is öregnek számított (lehet, hogy ezért nevezte ki az FFF), és gondolom, hogy sokkal jobban tiszteli a mostani felnőtt és felnövő korosztály, mint Domenech-et. De nagyon nehéz dolga lesz. Az igazat megvallva én még azon se lepődnék meg, ha végül mégse vállalná a dolgot, annyira rizikós. Talán nem is ártana, ha még egy-két '98-as komoly szerepet kapna a válogatott irányításában. Lizarazu, például.

Integető hajbókoló lufiember 2010.06.23. 18:57:41

@mistinguett:

Boghossian-nal meg elkezdődött, más kérdés, mennyire illett abba a stábba. Liza-nak szerintem kell némi tapasztalat, mert most nagyon kritikus a sportkommentátor szerepében, de valójában edzőként még nem mutatta ki a foga fehérjét. Nem mondanám meggyőződéssel, hogy ez neki való meló...

mistinguett · http://mistinguett.blog.hu 2010.06.23. 21:32:17

@Integető hajbókoló lufiember: Nem is edzőként képzeltem el, csak a stáb tagjaként. Edzőnek tapasztalat nélkül nyilván nem mehetne.

Lobra · http://ross-satyr.blog.hu 2010.09.16. 14:42:21

Jó cikk, gratulálok. És a megírás dátumát figyelembe véve, jövendölésnek sem volt rossz. Vajon mikor adatik meg nekünk, hogy világversenyen ennyire leszerepelhessünk? Itt is elsütöm a kivezető útról vizionált téveszmefuttatásomat: Követni kell a divatot és honosítani olyan személyeket, akik életüknek legalább első tizenöt évét más légkörbenm töltötték el. A dolog nem új (harmincas évek olasz világbajnokli címei) és ha mindenki másnak sikerül, talán mi sem szúrnánk el. Bár... :((

mistinguett · http://mistinguett.blog.hu 2010.09.17. 17:48:13

@Lobra: Szerintem meg edzőket kell honosítani. A serdülőknek. Egyébként, ha érdekel, ebben a témában igen jó posztok születnek az utóbbi időben, méghozzá a fent kommentelő kolléga tollából, emitt: allezlafrance.blog.hu/