Ez meg mi?

Ez itt a Mistinguett-médiabirodalom központi egysége.

Célunk, hogy a magyar blogoszférát információkkal lássuk el a franciákról.
Az objektivitás és az információk megbízhatósága, az nem célunk.

Kapcsolat:
misztenget gmail com

Jártam már itt, de én másra emlékszem

Igen, történtek változások.

Régebben csak okoskodtunk, ma informálunk is. Régebben egyprofilúak voltunk, ma színesek, mint a karnevál. Régebben egy blog voltunk, ma több.
Bővebb információkért kattanj ide.

Címkék

A birodalom


Vagyis ez a blog itten. A hasáb tetején láthatók a célkitűzéseink.


Francia politika és közélet. Informatívan, de nem teljes körűen. Ja, és nem is objektíven, mi úgy nem tudunk.


Gasztronómia, na meg a franciák, ahogy közük van hozzá.

Bővebben minderről itt.

A szövetségesek


A francia futballválogatott magyar szurkolói blogja. Beszámolók, hírek, elemzések, meg ami még eszünkbe jut.


A magyar bormédia legnépszerűbb orgánuma. Néha egy-egy francia vonatkozással, tőlünk.

Ezt is megértük

2010.05.17. 21:30 - mistinguett

Címkék: ez besorolhatatlan

Tegnap voltunk egy évesek. Mikor tavaly májusban elkezdtem ezt a dolgot, úgy gondoltam, hogy egy darabig majd írom, aztán mikor látom, hogy a kutyát sem érdekli, mit firkászok itt össze, majd megunom, és abbahagyom. Egyelőre ez nem jött be, egy év elteltével még meglepően nagy kedvvel írom a posztokat, bár ritkábban, mint kezdetben, az is igaz. Ennek örömére tartok most itt egy kis évértékelő beszédet.

Mindenekelőtt az olvasókról. Az egyik dolog, ami számomra meglepő, az az, hogy milyen kevés volt eddig a primitív anyázós komment. Mikor fejembe vettem, hogy blogot írok a franciákról, biztos voltam benne, hogy egy csomóan jönnek majd hülyefranciázni. Ehhez képest eddig alig volt fikázás, ami volt, az se komoly. A kedvencem ebből a kategóriából egyébként ez volt:

Nukleáris Varangy 2009.09.28. 11:30:00

Az, hogy a szubkulturális vonalat képes vagy összemosni rasszoknak vonatkoztatott vonalakkal, az bizony igencsak tönkrevágja írásod. Meg hogy ez a fővonal... Mindenki a képességei alapán kerüljön oda ahova. Ez nem jelenti azt, hogy a feketebőrűek milyen nagyszerűen jók a sportban, meg a fehérek nem azok, ez a testadottságoko keresztül bármin múlhat. De nem muszáj csak a sportokra vonatkoztatni. Sebaj.

Ennek az volt az előzménye, hogy valami blogon, nincs kedvem előkeresni, hol, volt egy kis vitám Varanggyal, rákattintott a blogomra, elolvasta az épp akkor aktuális posztot, és bekritizált valamit bosszúból. Szerintem nem sikerült neki túl jól, de igazából nem is olyan rossz komment, Tóta W. is, a Konzi is megnyalná a húsz ujját, ha ilyenek lennének a legrosszabbjaik. Jellemző, hogy még a trianonos poszt után (melyet pedig sokan láttak, mert kint volt az Index-címlapon vagy öt óráig) se durvult el senki nagyon, sőt az első komment mindjárt kedvencem is lett, íme:

Pipas 2010.04.12. 17:45:59
Örülök. Sejtettem, hogy a Jobbik még megtanítja a franciáknak trianont, de azt nem gondoltam, hogy már az első napon. Ha minden ilyen gyorsan megy, akkor a jövő héten már fellendül a gazdaság is. ;)

Amúgy pedig, nagy általánosságban visszafogott, kedves kommenteket kapok. Két magyarázatot tudok erre az érthetetlen jelenségre. Az egyik az, hogy amúgy is kevés a komment, és akkor logikusan kevés a fikázós meg trollos komment is. A másik meg az, hogy olyan szinten szétokoskodok minden posztot, hogy akinek fikázós kedve van, az, mikor három hosszú bekezdés után észreveszi, hogy a scroll barnak még az ötödénél se járunk, megijed, és elszalad. Mindegy, bármi legyen is a magyarázat, egyelőre elégedett vagyok magammal is meg a kommentelőkkel is.

Egy másik érdekes dolog, erről már volt szó, a keresőkifejezésekhez tartozik. Nagyon érdekes látni, hogy milyen találatokra dobja ki a google ezt a blogot. Egyrészt azt kell, hogy mondjam, a keresőkifejezéseknek minimum a fele vagy valami marhaság, vagy valami elgondolkodtató dolog. Az persze borítékolható volt, hogy miután írtam egy műposztot a kefélő nagyikról, egy csomóan idetévednek ezzel a keresőkifejezéssel, de azt nem gondoltam, hogy tulajdonképpen napi rendszerességgel. Sőt, naponta akár többen is. De ha a nagyikat félretesszük is, elgondolkodtató, hogy vajon miért az az egyik leggyakoribb idevezető keresőkifejezés, hogy "néger+francia". Ehhez is két hozzáfűznivalóm van. Az egyik, hogy a netes társadalmat láthatóan nagyon érdeklik a nem PC dolgok. Ez persze nem újdonság, de érdekes attól még lehet. A másik meg az, hogy a keresőkifejezésekkel csak úgy lehet idetalálni, ha a blogon is szerepel a keresett dolog, ami viszont azt jelenti, hogy nem csak a netes társadalom ilyen milyen, hanem ez a blog is, szóval rinyára semmi ok.

Mindenesetre tényleg sokkal jobban alakultak a dolgok eddig, mint ahogy eleinte elképzeltem, ami örvendetes, gyújtok is egy csillagszórót.

A kommentelők kedvesek, a levélírók, bár nincsenek sokan, szintén. (Olyan olvasóm is volt, aki rendszeresen írt emailt nekem, mert, mint mondta, "bojkottálja az indapasszos szarokat", ezért nem tudott kommentelni. Az utóbbi időben eltűnt, remélem nem ijesztettem el.)

Aztán, ne csak az olvasókról legyen szó, így egy év után megválaszolom a kérdést, hogy mi a fenének irkálok én a franciákról. Az elsődleges magyarázat az, hogy sajnálatosan grafomán vagyok. Noha szoktam néha írni ide-oda, távolról sem annyit, amennyit okoskodni szeretek, márpedig a jóisten pontosan arra találta fel a blog intézményét, hogy a grafománok és véleményfetisiszták kiélhessék a frusztrációjukat. Viszont blogot legfőképpen úgy érdemes csinálni, ha annak van valami témája. Hát, kerestem egy témát. Nyitva maradt a kérdés: de mért pont a franciákat?

Két okból. (Ma mindenből kettő van.) Az egyik az, hogy a franciákat majdnem annyian utálják vagy sajnálják le Magyarországon, mint a kisebbségeinket és szomszédainkat. Ami minimum elgondolkodtató, bár olyan nagyon messzire azért nem érdemes menni a gondolkodásban. Ugyanakkor, és ez már fontos, a franciautálatnak sokszor egyszerűen félreértések adják az alapját. És ezekről a félreértésekről érdemes beszélni, mert egyrészt megtanulunk általuk egy-két dolgot a franciákról, másrészt, és persze ez a fontosabb része a dolognak, megtanulunk általuk egy-két dolgot magunkról. Nem részletezem, hogy hogyan, aki érti, érti.

A másik oka annak, hogy pont a franciákat választottam, az az, hogy nagyon kevés ún. "normális" közeg van, ahol a francia kultúráról és nem-kultúráról szó szokott lenni. Pontosítok: én kevés ilyet ismerek. "Normális" közegen persze nem "normális emberek" közegét értem, hanem azt, hogy a franciákról úgy beszélünk, mint saját magunkról: alapvetően jóindulatúan, néha kissé talán elfogultan, szubjektíven, persze, de sokszor kritizálva, iróniával, beszólogatva is. Mert miről beszélünk a munkahelyen? Arról, hogy XY politikus mekkora egy surmó, hogy szar a BKV, hogy már megint hétvégére romlott el az idő. Panaszkodás, fikázás nélkül unalmas az élet, és noha lelkendezni valami szépen mindig jó, panaszkodni a bénaságokra ugyanilyen fontos. Ehhez képest a frankofilek sokszor kerülnek minden olyan témát, ami a franciákra "rossz fényt vethet", és aztán csodálkoznak, hogy mindenki utálja őket.

Hát ezért. Jó lesz évértékelésnek? Ha jó, ha nem jó, ez lesz. Csak még egy szó a jövőről, mert azt is szokták ilyenkor. Szerintem eztán is ugyanígy folytatom. Na. Igyon pezsgőt, aki tud.

A bejegyzés trackback címe:

https://mistinguett.blog.hu/api/trackback/id/tr522011053

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lobra · http://ross-satyr.blog.hu 2010.09.16. 15:01:47

Megkésve is gratulálok. Bárcsak tudnám franciául a koccintáskor elhangzó szót...