Ez meg mi?

Ez itt a Mistinguett-médiabirodalom központi egysége.

Célunk, hogy a magyar blogoszférát információkkal lássuk el a franciákról.
Az objektivitás és az információk megbízhatósága, az nem célunk.

Kapcsolat:
misztenget gmail com

Jártam már itt, de én másra emlékszem

Igen, történtek változások.

Régebben csak okoskodtunk, ma informálunk is. Régebben egyprofilúak voltunk, ma színesek, mint a karnevál. Régebben egy blog voltunk, ma több.
Bővebb információkért kattanj ide.

Címkék

A birodalom


Vagyis ez a blog itten. A hasáb tetején láthatók a célkitűzéseink.


Francia politika és közélet. Informatívan, de nem teljes körűen. Ja, és nem is objektíven, mi úgy nem tudunk.


Gasztronómia, na meg a franciák, ahogy közük van hozzá.

Bővebben minderről itt.

A szövetségesek


A francia futballválogatott magyar szurkolói blogja. Beszámolók, hírek, elemzések, meg ami még eszünkbe jut.


A magyar bormédia legnépszerűbb orgánuma. Néha egy-egy francia vonatkozással, tőlünk.

Sade - II

2010.05.15. 16:30 - mistinguett

Címkék: irodalom emberek testnedvek

Ott tartottunk, hogy Sade megkezdi életének hátralevő részét. 1773-ban járunk, Sade Itáliában, közelebbről Szardínián raboskodik, anyósa szíves közbenjárására. Itáliában Sade a világon semmit sem követett el, ennek ellenére fogva tartják, ám áprilisban lazítanak a börtönszabályzaton. Ezt Sade ki is használja, és megszökik. A visszaszerzett szabadságot nem sokáig, durván négy évig élvezheti, de addig élvezi: utazgat, műkincseket gyűjt Itáliában, valamint libertinizál ezerrel. Van is két újabb botránya. '74-ben Lyonban feleségével felvesz néhány igen fiatal szolgát, akiknek nem csak a bevásárlás és a toalett előkészítése a feladatuk. Egyikük feljelenti a márkit, de az ügyet eltussolják. Két évvel később egy másik (ezúttal nagykorú) szolgálólányért, Justine-ért jön az apja, hogy Sade-tól kiszabadítsa, egyúttal megfenyegeti a márkit, rá is lő kétszer. Majd feljelenti Aix-ben, ahol Sade már amúgy is, '72 óta, halálra van ítélve.

Közben Sade anyósa dolgozik. Előbb az aixi ítéletet semmisítteti meg, mert igen-igen csúnyán mutatna egy kivégzett férj lánya CV-jében, aztán Sade-ot próbálja bebörtönöztetni. Ez 1777. február 13-án sikerül neki, Sade Vincennes-be kerül, ez volt akkoriban az arisztokraták börtöne. A vicc az, hogy mivel közben az aixi ítélet semmissé vált, Sade fogvatartásának már semmilyen jogi alapja nincs. Nem is lesz, noha innentől kezdve kisebb megszakításokkal haláláig fogva tartják, semmilyen ítélet nem születik a márki ügyében. '78 júliusában ismét megszökik, 39 napig sikerül szabadon maradnia, augusztus 26-án Marais felügyelő egy szakasz csendőrrel bekeríti La Coste várát, és letartóztatja a márkit. Sade ismét Vincennes-be kerül, de ezúttal rosszabbul bánnak vele, mint legutóbb. Korábbi "szobája" (így hívja ő maga) helyett egy másikba teszik, ahol nem tud fűteni és amely tele van egérrel meg patkánnyal. Sade azt kéri, legalább hozzanak egy macskát a szomszéd helyiségbe, erre azonban azt a választ kapja, hogy az erődben nem lehetnek állatok. És a patkány, az nem állat? - kérdezi. Az más - jön a válasz. 1784-ben aztán a Vincennes-i erőd megszűnik börtönként funkcionálni, Sade átkerül a Bastille-ba, mely, ahogy ő mondja, "ezerszer rosszabb", mint Vincennes. Közben készül a forradalom. '89. július 2-án, midőn már csak tizenkettőt kell aludni a lángbetűsig, borzasztó dolog történik: Sade nem mehet sétálni. A Bastille rabjait rendszeres időközönként kiengedik a várfalra sétálni. Csakhogy július elején már nő a feszültség Párizsban, ezért a Bastille ágyúit megtöltik, ilyenkor pedig értelemszerűen nem mehet elítélt a falra. Nincs séta. Sade-ot felháborítja az ügy, ezért megpróbálja felheccelni a párizsi polgárságot, hátha történik valami: kiordít a csövön, melyen keresztül a rabok a várárokba ürítenek, segítségért kiabál, azt üvölti, hogy a Bastille-ban az őrség leöli a rabokat. Ezért aztán 3-án átköltöztetik a charentoni diliházba. Emlékeztetőül: 14-én a néptömeg elfoglalja a Bastille-t, a rabokat kiszabadítják... ha Sade egy kicsit türelmesebb, hamarabb szabadul. Így még nyolc hónapig várnia kell. Márciusban a nemzetgyűlés kimondja, hogy minden olyan rabot, akit királyi rendeletre (értsd: bírósági eljárás és ítélet nélkül) tartanak fogva, szabadon kell engedni. 1790. április 2-án Sade szabad.

Ekkorra azonban a márki már nem ugyanaz, aki volt, a rabság mind fizikailag mind lelkileg megviselte. A rab Sade életkörülményei ellentmondásosak voltak. Egyfelől, pl. higiénia tekintetében nem lehetett leányálom a Vincennes-ben és Bastille-ban eltöltött néhány év, másfelől azt, hogy a márkinak mennyire kellett nélkülöznie, mutatja az is, hogy a szemét megtámadó hályog mellett egy másik betegséget is összeszedett: bulímiás lett. Állítólag a szexmentes élet annyira megviselte, hogy folyamatosan zabált. De fizikai bajainál jóval súlyosabbak lelki sérülései. Sade már korábban is igen féltékeny alkat volt, a börtönévek alatt ez csak súlyosbodik. Az a Renée Pélagie, akit korábban fűvel-fával és a saját húgával csalt meg, rendkívül áldozatosan, odaadóan és nem utolsó sorban anyjával szembeszállva áll ki Sade mellett, de a márki rendszeresen azzal gyanúsítja feleségét, hogy megcsalja. Paranoiájának fő oka a bizonytalanság: minthogy ítélet nélkül van rabságban, nem tudhatja, hogy mikor szabadul - ha szabadul egyáltalán. A szabadságra olyannyira éhes Sade lassan belebolondul ebbe az állapotba, az a téveszme keríti hatalmába, hogy mindenki, például Renée Pélagie is pontosan tudja, hogy mikor fog szabadulni, de senki nem árulja el neki, mert így akarják kínozni. A kapott leveleket értelmezni kezdi, és számmisztikával próbálja kideríteni, hogy mikor engedik szabadon végre: a levelekben található számokból bonyolult képleteket alkot, és ezekből számol ki különböző dátumokat, melyekről úgy hiszi, a szabadulásának napját jelzik. Mikor kiszabadul, a márki gyakorlatilag testileg-lelkileg roncs. Ja, és anyagilag is. Anyósa korábban elérte, hogy a Montreuil-család vagyonát elkülönítsék a Sade-vagyontól, ezért Sade egy fillér nélkül marad. A libertinus márkiból egy földönfutó senki lett.

Ennek ellenére Sade nem esik kétségbe. A börtönévek alatt rengeteget olvasott, és talán még annál is többet írt. Sade grafomán, és önmagát "filozófus"-nak, mai szóval értelmiséginek tartja. Joggal, egyébként. Csak ezt mások nem tudják. Sade megpróbál az írásból pénzt csinálni, a Comédie-Française-t bombázza színdarabjaival, melyek közül azonban csak keveset adnak elő. A Versailles-i színházban sikerül munkát találnia: súgóként dolgozik. Közben összejön élete párjával, Constance Quesnet-vel, akivel egyre mélyebb nyomorba süpped. Az ex-márki ekkor politizálni kezd. Ez életveszélyes játék, hiszen egy "ci-devant"-ról, régi arisztokratáról van szó, Sade azonban a börtönéveket megpróbálja úgy eladni, hogy ő mekkora egy forradalmár volt mindig is, akit hogy elnyomott a régi rendszer. Erre többek között felhasználja a Bastille parancsnokának levelét is, melyben az Sade áthelyezését kéri, amiért a márki fel akarta lázítani a párizsi népet, emlékszünk, a séta miatt. Mindenesetre az egyébként királypárti Sade-nak sikerül eladnia magát, forradalmár lesz. A kórházakért felelős megbízott lesz (ő felel azért a charentoni elmegyógyintézetért is, ahol korábban fogoly volt, és ahol később haláláig lesz bezárva), aztán még bíróvá is kinevezik, karrierje elkezd ívelni felfelé. Csakhát a politikusi pálya bizony nehéz kereset. 1793. december 8-án letartóztatják, mert valahonnan előkerül egy okirat, mely szerint Sade '91-ben felvételét kérte a királyi testőrségbe. Irány a guillotine. Robespierre terrorja alatt járunk, mikor átlagosan 6-7 embert végeznek ki naponta, egy ex-márki, akit királypártisággal gyanúsítanak, bizony nem sok jóra számíthat. Sade-nak azonban óriási mázlija van. Mikor lecsukják, egyik börtönből a másikba hurcolják, így amikor július 26-án halálra ítélik, nem sikerül kivégezni, mert hirtelen nem tudják, melyik börtönben keressék. A Sade-dal együtt elítélt 28 rabból még aznap kivégeznek 23-at, a márki lefejezését azonban kénytelenek elhalasztani. Másnap, azaz 1794. július 27-én, azaz le 9 thermidor an II, azaz II. esztenő Hőség hava 9-én Robespierre rezsimje megbukik. Sade megmenekül. Októberben szabadul.

Megint nyugton hagyják egy darabig, de megint nem sokáig. 1801. március 6-án csukják le ismét, ezúttal botrányos regényei, a Justine és a Juliette miatt. Megint megjár több intézményt is, mire 1803-ban ismét kiköt a charentoni elmegyógyintézetben. A XVIII. századi diliházak gyakorlatilag börtönként funkcionálnak, Charenton azonban más. Az igazgató, Coulmier ugyanis jóval liberálisabban értelmezi a feladatát, mint kortársai. Kikéri magának, hogy az intézményt börtönként működtessék, így Sade-ot sem hajlandó magánzárkában tartani, ahogy az utasítás szól. Sade írhat, olvashat, sőt beköltözik vele az elmegyógyintézetbe Constance Quesnet, ott is marad a márki haláláig. Coulmier még azt is engedélyezi, hogy Sade színházat "igazgasson" a bolondok házában. A márki az intézményt lakó páciensekkel adat elő különböző színdarabokat, melyeket egyes párizsi előkelőségek is szívesen néznek meg. Haladóknak itt egy darab az ennek apropóján íródott színdarabból készült, Peter Brook rendezte filmből:

Sade 1814. december 2-án hal meg, 74 évesen.

Hosszú rabságát a márki rendesen kihasználta, borzasztóan sokat írt. Műveinek csak egy része képviseli a szadista-vonalat, de nyilván ezek a legnépszerűbbek. Valójában Sade sosem volt olyan szadista, mint könyvének szereplői. Korbácsolni szeretett, az igaz, de ezzel távolról sem volt egyedül akkoriban, ahogy most sem lenne. Szerette a fiatal partnereket, de az akkori erkölcs másképp gondolkozott a kiskorúakról, mint a mai, főleg ha a kiskorú cseléd volt. Másfelől azonban Sade után pusztultak a nők, felesége, sógornője, Constance Quesnet és mások a márki hóbortjai ellenére (vagy khm épp azért) iszonyú odaadóan kísérték a márkit a hülyeségekbe. Rendkívül sokan emlegetták Sade-ot művelt, jó humorú, kellemes emberként. Egyszóval Sade nem volt szadista, csak egy szabados uraság, akinél sokkal rosszabbak élhettek sokkal nyugodtabb életet. Csak hát ez a sok véres pina a könyveiben, ugye, az ne lenne. Sade filozófiája egyszerű: elindul egy gondolat mentén, és azt követi egészen a végletekig. Szabadság? Oké, de akkor mindent szabad. Testi örömök? Oké, de akkor minden típusú. És nem hallgatja el azt sem, hogy a szabadságnak és az örömnek van sötét oldala: ahhoz, hogy én, a szerencsés korlátlanul élvezhessem a szabadságomat, neked, a vesztesnek rabságban kell sínylődnöd. Ahhoz, hogy nekem, a győztesnek korlátlanul jusson a testi örömökből, neked, a szerencsétlennek szenvedned kell. Sade börtönben írja a könyveket, melyekben a főszereplők rabként tartanak másokat. Regényei megírásakor Sade a vesztes oldalon áll. Azzal a gondolattal játszik, hogy mi lenne, ha ő, a libertinus állna neki sanyargatni úgy, ahogy őt sanyargatják épp. És minden eszébe jut, ami erről egy dühös és kiszolgáltatott embernek az eszébe juthat, és mindent ki is mond, ami eszébe jut. Mi az, amit komolyan is gondol, és mi az, amit csak kimond, mert eszébe jutott? Na ezt nem árulja el. Talán azért, mert mindegy. Talán azért mindegy, mert emberből van a szadista őrült is. És ha emberből van, belebújhatunk a bőrébe. Aki nem bírja, nyafogjon nyugodtan, aki bírja, nézze, de akár nézzük, akár nem, ő ott van.

[Van a Magazine Littéraire című folyóiratnak egy 2008. november-decemberi száma, amely Sade-dal foglalkozik, többek között onnan művelődtük össze ezeket a dolgokat. De nem csak.]

A bejegyzés trackback címe:

https://mistinguett.blog.hu/api/trackback/id/tr232004534

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.