Na fogadjunk, hogy a kedves olvasó nem érti a címet! Persze, mert direkt úgy adtam, hogy ne lehessen érteni. És még most nem is magyarázom meg, haha, ahhoz kicsit többet kell olvasni.
Ennek a titkolódzásnak persze az az oka, hogy a téma meglehetős... mmmm... milyen is... nincs rá szó... olyan béna. És ha a téma ilyen milyen is, akkor elvárható, hogy érdekessé tegyük, különben olvasó pillanatok alatt aktiválja a jobb mutatóujjpercét, mely köztudottan komoly fegyver internetes körökben. Na ezért a rafkós cím. De most meg már rátérek a lényegre, különben saját csapdámba esek, és addig pofázok itt nagy igyekezetembe, hogy olvasó elunja, és... Itt van még, olvasó? Akkor jó, kezdjük a burkát.
Beszámolt róla az MTI, az MTI nyomán meg mások is, hogy Franciaországban be akarják tiltani a burkát. Mi az a burka, kérdezi erre a magyar teljes joggal, hát ez:
Mármint az a nagy lepel. Női népviselet egyes országokban. Ezt óhajtják betiltani a frankok. Miért? Tudjuk, miért, nem kell a blabla, hát azért. Ne is vesztegessük a szavat reá, kit érdekel, hogy a franciák most akkor fajgyűlölők-e, meg hogy az arabok most akkor dolgoznak-e, terroristák-e meg minek jönnek Európába, ha úgy viselkednek, mint Afganisztánban, ésatöbbi, ezek a témák meg vannak vitatva egy csomó helyen, minket meg jusztis más érdekel, mer olyan furmányos az agyunk. Miszerintünk ugyanis ebben az ügyben az a gyönyörű, ahogy az ultraliberális maszlag forrón összeölelkezik az ultranacionalista maszlaggal. Tessék elképzelni, hogy mondjuk cigány-ügyben a TASZ ugyanarra a következtetésre jusson, mint a Jobbik. Szép volna, mi? Na valami hasonló zajlik ma Franciaországban, és ez mégiscsak megér egy misét.
Szóval idézzük fel. Franciaországban évekkel ezelőtt már született egy ilyen népviseletellenes törvény, akkor azt tiltották meg, hogy az iskolákban a muzulmán diákok muzulmán kendőt hordjanak. Hivatkozván arra, hogy a francia iskola profán, és ezért ott vallási jelképeknek helye nincs. Kábé. Most meg jön a burka betiltása, hasonló okokból. Mármint hasonló kimondott okokból. De nem olyan nehéz a sorok között olvasni. Kishazánkban persze már gyűl is az éji vad. Jó, jó, csak vicceltem, dehogy vad. És dehogy éji. Ilyenkor, ahogy svájcimecset-ügyben is, örvendezni szokás, hogy újabb pofon a liberalizmusnak. Jaja, hát onnan nézve persze igen, hogy tiltanak valamit, a másságot, speciel, az papíron tényleg antiliberális. Onnan nézve meg egyáltalán nem, hogy ezt az ügyet abszolút liberális aktivisták (is) tűzték a zászlajukra.
Mielőtt összefilozofálnánk a felöltőnket, hívjuk fel a figyelmet arra, hogy itten körülbelül 2000 nő ruházkodásáról lenne szó. Franciaország lakossága ugye 64 milla, annak legyen a fele nő, azaz, gyors fejszámolás, minden tizenhatezredik nő hord burkát. Kisvárosonként egy. De persze nincsenek a burkások így szétszórva, nagy többségük a nagyvárosok arab közösségeiben él, vagyis a franciák hát fogalmunk sincs, kilencvenhány százaléka, de maradjunk annyiban, elsöprő többsége soha a büdös életben nem látott még burkás nénit élőben, és sose nem is fog. Franciaországban burkáról vitatkozni ezért kábé olyan, mint Észak-Norvégiában a nudistákról. Bár lehet, hogy még olyan se. Nyilvánvaló, hogy két dolog nyilvánvaló. 1. Akármi történjék is burka-ügyben, egy ici-pici kisebbség lesz csak ténylegesen érintve. 2. Ha ez lenne a franciák legnagyobb gondja, már évek óta nem sztrájkolnának semmiért. A két nyilvánvalóságból pedig kiderül, amit eddig is tudtunk: a vita szimbolikus. Ajjaj.
Rossz nyelvek szerint a polémia, melyet persze a kormány és Sarko dobott fel suttyomban, arra jó, hogy elvonja a figyelmet a lényegről. A válságról, a válságkezelésről, a megszorításokról stb. Csakúgy, mint a nemzeti identitásról szóló társadalmi párbeszéd, ez is egy szinte megfoghatatlan téma, akik ténylegesen pórul járhatnak, olyan kevesen vannak, hogy védekezni úgyse tudnak, viszont ugyanezen vita képileg elég erős ahhoz, hogy érdeklődést váltson ki: lepelbe burkálódzott nők a villamoson, a miniszoknyás femme fatale és a tarisznyás egyetemistalány között, az igen. Másrészt pedig a burka két nagy francia szimbólumot is csiklandoz: az egyenlőségről és a laicitásról lenne szó.
Az egyenlőség. Ugye benne van a forradalmi csatakiáltásban is, és ez Franciaországban sokat jelent, enyhén szólva. Az egyenlőség pedig begyűrűzik egy szintén a nagy francia forradalom idején indult, és mára elsődlegessé vált fogalomba: a női egyenjogúságba. A francia nő ugyanis egyenjogú. Mármint hogy az egyenjogúságot hirdeti és követeli. Igen erősen, erősebben, mint minálunk. Még. A női emancipációs élharcosok mára nagyjából kezdik elérni, hogy a francia társadalom fejébe beleverődjön: a nő az nem a férfi alattvalója, és ha azt mondja, nem, akkor azt tessenek tiszteletben tartani. Noha a családok nagy többségében még mindig a nő takarít, azért egyre kevesebb férfi van, aki ezt helyénvalónak, azaz hogy "normális"-nak tartja. Sőt, mondok jobbat, nemrég egy, a Praktikerhez hasonló francia kereskedelmi lánc felmérést végzett a vásárlói körében, és kiderült, hogy ma már több nő bütyköl meg ezermesterkedik otthon, mint férfi. Szóval messze még a tényleges emancipáció, de bizonyos, nőknek nem tetsző szokások változóban vannak megfele. És ennek az egyenjogúsági aktivisták nagyon örülnek. Na, ugyanezen aktivisták viszont egyáltalán nem örülnek, mikor belép az országba egy ember, aki pórázon tartja a feleségét (-eit). Számukra a burka bizony a totális kudarc. Ők úgy gondolják, hogy egy modern Franciaországban egyszerűen nincs helye a burkának, mert azt azok hordják, akik totál alá vannak rendelve a férfinak, és ilyen a modern Franciaországban ne legyen.
Persze ez olyan, mintha megtiltanánk a magas lázat, mert az a H1N1 tünete. Elég erős naivitás kell ahhoz, hogy valaki azt képzelje, egy nő, aki alá van rendelve, majd hirtelen fölérendelődik, mert ráhúzunk egy Chanel-kosztümöt. Az is necces, hogy burkát a saját akarattal már nem is rendelkező nők hordanak, mert hát nem, speciel ahhoz, hogy valaki burkát hordjon a villamoson, pont hogy erő és kitartás kell, és bátorság is. Tessenek kipróbálni: vegyenek föl egy burkát, és menjenek végig a Váci utcán, majd térjenek be egy non-stopba, és vásároljanak egy zacskó chipset. Tarajos punkként valószínűleg könnyebb. Ahhoz, hogy valaki ezt nap mint nap végigjátssza, azért kell akaraterő. És az is durva általánosítás, hogy a burkások mind azért lettek burkások, mert a férjük megparancsolta nekik. Nem, a burkások egy része egyszerűen így közelebb érzi magát Allahhoz. Persze biztos vannak köztük tényleg alávetettek. Kérdés, hogy jót tenne-e nekik a kötelező miniszoknya, avagy inkább ártana.
De mindez a durva nőjogi aktivistákat (illetve egy hangos részüket) egyáltalán nem foglalkoztatja. Számukra a burka viselése kompromittálja az emancipációs harcot, ők attól félnek, hogy ha Franciaországban lehet burkát hordani, azzal hiteltelenné válnak, és nem tudnak harcolni mondjuk a líbiai elnyomott nőkért. Konklúzió: tiltsuk be. Hát, ez van. Hülyeség ez? Hülyeség. De ez van.
Aztán jön a másik dolog, a laicitás. Franciaország nagyon büszke arra a vívmányra, hogy őnáluk az egyház nem pofázik bele az állam ügyeibe. Semelyik. Ugye Franciaországban durva vallásháború dúlt századokon keresztül a hugenották és a pápisták között, aztán jött a forradalom, és kimondatott, hogy az egyháznak coki, és ez nagyon komolyan van véve manapság is: a vallásosság magánügy, utcára vagy parlamentbe vinni aztat nem szabad. Logikailag azonban van itten egy bukfenc. Tessék figyelni. Mit mond a francia szabadságharcos? Hogy minden ember egyenlő, többek között vallásra való tekintet nélkül. Mit mond a laicitásért küzdő aktivista? Hogy mivel Franciaországban mindenki egyenlő, az egyháznak nem lehetnek privilégiumai, pl. nem erőszakolhatja rá a vallásos a nem vallásosra a káromkodás vagy a paráználkodás tiltását. Vallásoskodni ezért nem szabad csak otthon. Na de akkor ki a privilegizált? Hát a nem vallásos, mert ő nyugodtan járhat az utcán, dalolva, hogy isten nincs, joga van hozzá, ellenben a vallásos nem danolhatja, hogy Allah akbar, mert azzal sérti a laicitást. Akkor minden ember egyenlő? Igen, de a nem-hívő egy kicsit egyenlőbb, mert ő felvállalhatja a nem-hívőségét, míg egy hívőnek csak otthon meg a templomban illik hívősködni. Csalafinták ezek a forradalmárok, annyi szent. Izé. Biztos.
Hová vezet mindez, hát oda, hogy vicc keletkezik: a feminista harcos, aki eredetileg az egyenlőség és a szabadság szószólója, alkotmányba varrná, hogy bizonyos ruhákat tilos viselni. Az egyenlőségi harcos meg azt varrná alkotmányba, hogy mindent szabad, ezért bizonyos dolgokat tilos csinálni.
Ne is ragozzuk tovább. A lényeg, hogy a burka betiltását bizony nem csak a szélsőséges nacionalisták szorgalmazzák, abból a fennkölt okból, hogy arabok, pusztuljatok. Hanem szorgalmazzák abszolút ultraliberális polgárjogi harcosok is, mert a szabadság-egyenlőség-testvériség szerintük ezt feltételezi. De milyen szép ez, nem?
Mert hát szim-bó-lum! Sanyikám, szim-bó-lum! Azzal lehet játszadozni, de csak gondolatban. A gondolat meg olyan egy gusztustalan féreg, hogy képes összevissza tekeregni, és még a végén a saját farkába is beleharapni. És hiába mondjuk mink, okosok, hogy inkább járna mindenkinek a sörözésen az esze, csak nem. Pedig milyen szépen levezettük. Ahelyett, hogy söröztünk volna.
