Ez meg mi?

Ez itt a Mistinguett-médiabirodalom központi egysége.

Célunk, hogy a magyar blogoszférát információkkal lássuk el a franciákról.
Az objektivitás és az információk megbízhatósága, az nem célunk.

Kapcsolat:
misztenget gmail com

Jártam már itt, de én másra emlékszem

Igen, történtek változások.

Régebben csak okoskodtunk, ma informálunk is. Régebben egyprofilúak voltunk, ma színesek, mint a karnevál. Régebben egy blog voltunk, ma több.
Bővebb információkért kattanj ide.

Címkék

A birodalom


Vagyis ez a blog itten. A hasáb tetején láthatók a célkitűzéseink.


Francia politika és közélet. Informatívan, de nem teljes körűen. Ja, és nem is objektíven, mi úgy nem tudunk.


Gasztronómia, na meg a franciák, ahogy közük van hozzá.

Bővebben minderről itt.

A szövetségesek


A francia futballválogatott magyar szurkolói blogja. Beszámolók, hírek, elemzések, meg ami még eszünkbe jut.


A magyar bormédia legnépszerűbb orgánuma. Néha egy-egy francia vonatkozással, tőlünk.

A francia nép vajon miiii?

2009.11.11. 03:00 - mistinguett

Címkék: történelem nyelv észosztás néplélek

Az a szerencsés helyzet van, hogy amennyire a visszajelzésekből ezt látni lehet, blogunk olvasói között viszonylag kevés frankofil található, többen vannak az ún. pártatlan érdeklődők. Így talán joggal feltételezhetjük, hogy a legtöbb idejáró lélek nem nagyon szokott francia televíziót nézni, francia rádiót hallgatni és egyebek. Na, arra szeretnénk itten figyelmeztetni, hogy lehetőleg most se tegyék, még vagy két-három hétig.

Blogunk méhecskeszorgalmú, terézanya-lelkiismeretű szerkesztősége hivatalból nyomon követi, hogy kábé miről megy a témázás a francia - főként közszolgálati - médiában. Az utóbbi lassan két hétben azonban rendszeresen fordul elő, hogy bekapcsolás után szinte rögvest fáradtan zárjuk el a rádiót, nyomjuk ki a teve szemét. Két téma van ugyanis napirenden folyamatosan, de olyan folyamatosan, hogy lassan belegebedünk: a berlini fal leomlása és a francia nemzeti identitás. Az előbbit ugye értjük: évforduló, német-francia összehentergés, EU, ésatöbbi, elfogadjuk, leomlott a fal, jaj de jó, a kapitalisták ünneplik a győzelmet a kommunizmus felett, az antikapitalistáknak van végre egy jó zsíros konc, amit kérdőjelezgethetnek, beszélhetünk közös Európáról és hamarosan most már tényleg biztosan elérkező világbékéről, ha tetszik, de ha nem, akkor mutogathatunk a palesztin falra, és közben a kibaszott U2 koncertezhet csillagokból kirakott szivecske előtt, mindenki nagy boldogságára. Szóval értjük, még akkor is, ha a teljesen primitív propaganda-vonaltól a nagylábujjkörömtől a töredezett hajvégekig ráz minket a hideg, értjük. Az viszont némileg meglepetéserejű a beavatatlan ember számára, hogy mi a fene ez a másik, ez a francianemzetiidentitás-polémia. Lássuk.

Az történt, hogy ez a kis nyavalyás Sarkozy ki óhajtá fogni a szelet a szélsőjobb vitorláiból, és sikerrel véghez is vivé körmönfont tervét. A szélkifogás egyik módszere az volt, hogy az araboknak beszólogatott, a másik meg az, hogy mondogatta, hogy franciának lenni jó. Konkrétan pedig létrehozott egy új minisztériumot, melynek neve: Bevándorlás, Nemzeti Identitás és Még Valami Minisztériuma. Hogy mi a szart csinál ez a minisztérium, azt nem tudjuk, mert nem néztünk utána, de biztos rettentő elfoglalt. Valamint nagyon szimpatikus intézmény, pl. tessék, ő Brice Hortefeux, az új apparátus első minisztere, ugye milyen ari:

Nade ő már a múlté, most egy Eric Besson nevű ember vezeti a nemzeti öntudatért felelős szervet, és őneki támadt az az ötlete, hogy akkor beszéljék meg. Ún. társadalmi párbeszédet kezdeményezett arról, hogy mit jelent ma franciának lenni. Csudajó gondolat.

Na jó, elég a szarkasztikus fanyalgásból, elismerjük, hogy nem olyan nagy hülyeség ez: sok embert foglalkoztat a dolog, a nemzeti identitás jelentése változni látszik manapság, egy csomó indulatos mutogatás van körülötte, ez bevándorlózik, az fasisztázik, emez meg európai polgározik, jó, beszéljük meg inkább higgadtan, civilizált emberhez méltón. Meg is kérdezték közvéleménykutatásilag a francia népet, hogy fontosnak tartja-e a kérdést, és az jött ki, hogy persze, igen. Igaz, volt egy másik közvéleménykutatás, ahol körmönfontan csak annyit kérdeztek, hogy mi a legfontosabb manapság, toronymagasan nyert a vásárlóerő, a nemzeti öntudat valahol a lista végén hajtotta a serget, de ne legyünk demagógok, azért ismerjük el, hogy ez a nemzeti kérdés ez igenis fontos. Bár hallgatni, neadjisten olvasni a sok hülyeséget róla, az nem olyan fontos, és még annyira se szórakoztató. Kivéve, persze, ha a hülyeségeket történetesen mink írjuk, mert az teljesen más. Egyrészt mert mink pártatlanok vagyunk, másrészt mert rendkívül okosak, és ezért mindjárt belekapcsolódunk a francia közéletbe, kár, hogy egyetlen francia sem fog értesülni róla. De ha már így alakult, oké, legyen: mi a szart jelent az, hogy francia? Nosza, ugorjunk neki.

A franciák ősei ugyi a gallok volnának. Ők egy kelta nép, mely i.e. 1500 körül még Európa közepén lófrált, aztán hirtelen nyugatra vonult, ment, mendegélt, de mikor szembejött az Atlanti-óceán, kénytelen volt megállni, és maradni veszteg. Akkor elkezdett civilizációt építgetni. Az a hír járja, hogy a gallok egy primitív, barbár népség volt, kit Róma leigázott, ám ez így kissé el van túlozva. Persze ha a szomszéd Rómához, vagy a Marseille-t alapító görögökhöz viszonyítjuk, Gallia nem épp Európa krémje akkortájt. Ugyanakkor a gallok ekkor már nem is menhirek körül ugrabugráló vadak, hanem letelepedett, konszolidálódó nép. Mezőgazdaságuk pl. fejlődik, sőt fejlett, amennyiben több fontos eszközt is feltaláltak, mint például a tarlóhántó ekét, bármi legyen is az. A kovácsoláshoz is értenek, isznak alkoholt, ilyesmi. Kereskednek is. I.e. VI. század körültől már Európa-szerte épülnek kereskedelmi utak, elsősorban fémeket szállítanak rajtuk, meg persze bort. Galliában sincs ez másként, nota bene, az utak nagy részét a gallok építik, nem majd a rómaiak, ahogy azt gondolnánk pedig. A folyókat szintúgy ellenőrzik, hajóznak és vámolnak. Egyszóval a gallok nagy ászok voltak, csak nem akkorák, mint a rómaiak és görögök. Ámde térjünk csak vissza az eredeti kérdésünkhöz: hol vannak a franciák? Itt, a gallok között még nemigen látszanak.

A franciásodáshoz kell majd ugyanis a római hódítás. Ez fontos állomása a gall történelemnek, minthogy megszületik a francia nyelv őse. A latinból lesz előbb vulgáris latin, aztán francia. De majd csak sokára, ekkor még annyi a lényeg, hogy van már latin kötődés. Franciákat egyelőre nem látunk. Közben megjönnek viszont a frankok. Őróluk aszinné az ember, hogy a gallok csak más néven, de nem, ők egyáltalán nem gallok, hanem germánok. Franciák még mindig nem láthatók a térképen, ellenben látunk, vegyük át még egyszer szájbarágásilag: 1. keltákat, azon belül gallokat; 2. rómaiakat; 3. germánokat. Tegyük hozzá ehhez, hogy az egyes csoport sem feltétlen egységes, mert keltából is van töbféle, gall nyelvből is volt több is. Ja, a kettes csoport se feltétlen egységes, mert a Római Birodalom multikultit játszott, megmondani ma, hogy mifélék-kifélék települtek Galliába Rómából... könnyebb azt mondani, hogy latinok, de tudjunk róla, hogy nem csak. És akkor záruljon bé a kör, a germánok sem egységesek, mért pont ők lennének, őbelőlük majd lesz többek között francia meg német.

Menjünk tovább. Délen vizigótok találhatók, mai néven spanyolok, valamint a VIII. századtól kezdve berberek, akik a vizigótokat lealázták, és most nyomakodnának felfele, a frankok ellenében. Északon szászok tanyáznak, illetőleg a IX. században megérkeznek a vikingek is, kik majdan Normandiával büszkélkednek, értjük ugye, normann = északi ember = viking. Hol vannak a franciák? Sehol, egyelőre még mindég csak elméletben léteznek. Menjünk tovább.

Nyelvében él a nemzet, svájciaknak, belgágnak coki, közelítsünk erről. Mindezek a népek, kiket az imént felsorolánk, saját nyelvvel rendelkeznek, ez érthető, egyik se némán érkezett. Sőt. Még őbennük is van egy rakat különböző nyelvjárás, máshogy beszélnek Burgundiában és máshogy Párizs körül. A francia nyelv főleg a párizsi dialektusból alakul ki, amit egyébként franceisnek hívnak, állítólag úgy ejtették, hogy fránceisz. Azért ebből, mert Párizs lassacskán, azaz a X. századtól kábé, elkezd fontos lenni. Korábban inkább Lyon környéke fontoskodott, meg Burgundia, de mostan Párizs. Ahogy fontosul, úgy jönnek beléje a különböző dialektusokat beszélő népek. Na még egyszer. Vannak a gallok. Azokra rájönnek a latinok. Belőlük lesz egy gallo-római izé, a latin egy, egy a lóf.szt, sok változatával. Plusz a sok teljesen más nyelvet beszélő szedett-vedett népség. Ők mindnyájan indulnak meg Párizs felé a X. századtól kezdve, és a fránceisz ők mindnyájuk nyelvével keveredik. Ebből lesz végre a francia. Mikor? I. Ferenc teszi hivatalos nyelvvé, tessék megkapaszkodni, 1539-ben.

Mit jelent ez? A XVI. században járunk, és még mindig nincs egységes francia nép. A franciát már beszélik annyian, hogy hivatalos nyelv lehessen, node még mindig vannak egy csomóan, akik más nyelvet (is) beszélnek. Mindazok a népek, akikről az imént értekeztünk, meg még olyanok is, akikről nem szóltunk egy árva szót se, keverednek-kavarodnak, összeolvadnak, nem olvadnak össze, nyelvük van, nincs nyelvük, kultúrájuk van, nincs kultúrájuk. Némelyikük még a XVI. században is csak annyira francia, mint amennyire mondjuk az oszét jászok vagy az ujgur kunok magyarok tudnak lenni kezdetben; közigazgatásilag. Hol van "a francia" nép? Még mindig csak elméletben létezik.

Vallás. Nézzük a vallást, a görögökről is azt tanultuk, hogy azért egy nép ők az ókorban annak ellenére, hogy folyton szerte-szana verik egymást, mert egy a vallásuk. (Meg a nyelvük meg az olimpiájuk, de az most mindegy.) A franciák keresztények. Csak közben szétszálazódnak pápistákra meg hugenottákra. Magáról a keresztény vallásról is tudjuk, ha máshonnan nem, A rózsa nevéből, hogy különböző, imitt-amott egymást tűzzel-vassal irtó, vagy egyszerűen csak gyűlölő felekezetek rettentő bonyolult szövevénye. Ha akkoriban egy francia jezsuitának azt mondjuk, hogy ő kulturálisan ugyanaz, mint egy francia valdens, emberünk alighanem dob egy tripla hátast.

Mitől franciák ezek mind? Hát attól, hogy a Francia Királyság alattvalói. De mi a Francia Királyság? Ki a francia király? A francia király francia? Ugyan. Az arisztokrácia annál vagányabb, minél kozmopolitább. Minél több nemzetiségű őst tud felmutatni, annál nagyobb janinak mondhatja magát. Mert Luxemburgi Zsigmond magyar volt? Vagy mondjuk Habsburg Ottó micsoda? Osztrák? Anyukája Olaszországban született Bourbon, nagyszülei lotaringiaiak, szászok, portugálok. A kis Ottó pl. franciául értekezett a mamájával, de hát tudjuk, magyarul is beszél, nem csak ő, az unokái is. Ausztriai Anna, aki francia királyné és régens, ő francia? Medici Katalin, aki francia királyné és régens, ő francia? "Francia voltam – megbántam nagyon – / Párizs szült, ott, hol Pontoise vagyon." - írja Villon (Mészöly Dezső fordításában) még a XV. század közepén, de hogy mit ért azon, a szón, hogy francia, azt innen már nehéz lenne megmondani.

XIV. Lajos már kezd igazán franciásodni. Ún. francia történelmet tanul, például. Persze nem azt, amit ma ismerünk, azt még ekkor nem írták meg, de ún. franciát. Sőt, franciául. Latinul se nagyon beszél. Viszont szellemi atyja, Giulio Mazzarino Abruzzóban született, édesanyja a már említett Ausztriai Anna, nagyanyja Medici Mária, egyik felesége Ausztriai Mária-Terézia, ő maga pedig a spanyol trónra is hajt. A XVII. században járunk. Vajon milyen nemzeti identitással rendelkezett a franciák első embere? Még a XVIII. században is, ha valaki pl. elköltözik egy időre a poroszokhoz, később úgy emlékezik a kalandra: "mikor német voltam".

Ám ekkor, a XVIII. században kezd el a nemzeti identitás fontos lenni. A nagy francia forradalom utáni I. köztársaságban kötelező kokárdát hordani. Megszületik a Marseillaise is, valamint minden szart "nemzeti"-nek meg "republikánus"-nak hívnak, tisztára mint a bolsevikek. (Persze, a bolsik őket kopírozták.) Ekkor már van egységes francia öntudat, ezek szerint? Hát. Éppenséggel inkább azért sulykolják ennyire a népbe, mert még mindig nincs.

A nemzeti identitás elsősorban elméleti válasz a monarchiára és a vallásra. Az új, felvilágosult polgár 1. nem szereti az arisztokratákat; 2. nem szereti az egyházat. Azért nem, egyébként, mert ők jelentik a legfőbb konkurenciát, és mert náluk a hatalom. Az arisztokrácia ellen találódik ki az a gondolat, hogy az azért mégse járja, hogy valaki úgy hatalmaskodjon a többi ember felett, hogy a többi embernek ebbe még beleszólása se legyen. Oké, hogy a királyt Isten küldte, na de nehogy már ne lehessen az alattvalónak is beleszólása a dolgokba, nehogy már "a nép" ne rendelkezzen legitimáló hatalommal. A vallással szemben pedig kitalálódik "a haza", mint szent tehén: nem Isten és nem az egyház fogja össze a népet, hanem a közös haza. Látható, a két gondolat egyenesen vezet a nemzeti öntudatra ébredésbe. Ezért kezdi el építeni a XVIII. századi filozófia, majd a politika is a nemzet eszméjét.

A XIX. század követi a tendenciát, főként a század második felében. Ekkor fogan meg az a nagyszerű gondolat is, hogy a népet most már tényleg ki kell művelni, tudják meg végre, mire lehetnek büszkék. A közoktatás ettől fogva válik a politika egyik legfontosabb stratégiai pontjává. Az iskolákban innentől kezdve tanítanak nemzeti irodalmat, nemzeti történelmet, nemzeti művészettörténetet: a cél az, hogy a nebulónak legyen mire büszkének lennie, persze szoros összefüggésben a nemzeti identitással. Hogy milyen mértékben működik a népművelés, azt jól mutatja, hogy 1914-re Nyugat-Európában az írástudók aránya már 90% körül mozog. Oroszországban, ahol késnek a reformok, ugyanez az arány 25%.

Az a francia nemzeti identitás, amit ma egyesek éppen kérdőjeleznek megfele, nem egy kezdetektől fogva létező "francia öntudat", mint láttuk, az ún. francia történelem legnagyobb részében nem is létezett: simán lehetett valaki olasz és francia egyszerre, vagy egy ideig olasz, aztán francia, majd ismét olasz. Vagy magyar. Vagy akármi. A nemzeti identitást egyszerűen kitalálták, felépítették, belevették a tantervbe, megtanították. Egy ideig működött is ez, büszkélkedni a hősökkel elég izgalmas és kellemes érzés. Most meg kezd nem annyira működni, mert egyre többen vannak, akiknek leesett: olyan, hogy "a franciák" nincs. Sose létezett, most se létezik, és nem is fog létezni soha, csak elméletben, mint mindig, mint eddig is.

A bejegyzés trackback címe:

https://mistinguett.blog.hu/api/trackback/id/tr371514726

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lobra · http://ross-satyr.blog.hu 2010.01.09. 10:55:20

Attól a pillanattól, ahogy elkezdtem olvasni a (kitűnő) elemzést, behelyettesítettem a "francia" szót a "magyar" szóval. Néhány történelmi és időrendi tényadattól eltekitnve, az analógia tökéletesen megáll...

mistinguett · http://mistinguett.blog.hu 2010.01.09. 12:43:43

@Lobra: Gyanítom, bármelyik nemzettel működne a dolog. Európában szinte biztos, mindenhol nagy volt a jövés-menés.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2012.03.20. 11:15:58

a képet te rajzoltad? mind el kell olvasni?

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2012.03.20. 13:15:27

"És akkor záruljon bé"

ÁÁÁ!

a gallokhoz el tudnék képzelni egy asterix és obelixes képet. ezek a latin nevek tipikus gall nevek akkor? fura

mistinguett · http://mistinguett.blog.hu 2012.03.20. 14:34:34

@tesz-vesz: Nem emlékszem, honnan vettem a képet. Úgy sejtem, amikor idetettem, akkor pillanatnyilag jó ötletnek látszott, hogy idetegyem.

Mi a bajod a záruljon bével, inkább örülnél, hogy egy és ugyanazon posztban kapsz francia és modoros blogot is.

Kik a latin nevek? Az asterixek? Ezek az -ix végű dolgok általában galloknak vannak mondva, latinoknál ilyenről nem tudok. Mindamellett mivel a gallok nem nagyon írtak, arra vagyunk kénytelenek támaszkodni, amit mások írtak róluk. Pl. a latinok. Ami azt jelenti, hogy lehet, hogy a gallok maguk nem is Asterixnek hívták magukat, hanem, mittudomén, például mondjuk Österreich-nak, csak a latinok ezt Asterixnek hallották, ejtették és írták.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2012.03.20. 14:52:51

elolvastam. most mit csináljak vele?

mistinguett · http://mistinguett.blog.hu 2012.03.20. 16:00:00

@tesz-vesz: Bocs, de nem nagyon vágom, hogy mit akarsz. Hát ha elolvastad, váljék egészségedre, mit gondolsz, mit kéne csinálni vele? És hogyhogy mi a kérdés? Ki ígért itt bármiféle kérdést? Fogalmazz világosabban, mert így nem értem.

vérlázító 2012.05.04. 19:53:07

Nekem teccet :)

De vajon miért meztelen a középső akasztott ember?

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2012.05.26. 13:49:58

@mistinguett: te mondtad, hogy olvassam el, nyilván a "nacionalizmus baloldali és a fr forr a kezdete" c. tömény techet péteres butaság kapcsán

mistinguett · http://mistinguett.blog.hu 2012.05.26. 14:06:28

@tesz-vesz: Nem tudom, mikor mondtam, de lehet, hogy jobban jártam volna, ha befogom a pofám. Olyat lehetne kérni, hogy inkább elfelejted az egészet? Nem baj, ha nem lehet, de ha mégis, akkor légyszi.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2012.05.26. 15:21:21

@mistinguett: te kérted, h olvassam el
itt:
konzervatorium.blog.hu/2010/06/07/kelet_europa_a_kelet_europaiake#c16150247

a te szavadra se lehet adni?

minden válaszkommentről én amúgy emailt kapok
2011.12.19.-én én megígértem, hogy megnézem a linkedet

mistinguett · http://mistinguett.blog.hu 2012.05.26. 17:44:10

@tesz-vesz: Jézusmária, hát ez egy másfél éves poszt! Arra se emlékszem, hogy a múlt héten mit beszéltem a feleségemmel, ugye nem gondolod komolyan, hogy egy kommentváltás akkora benyomást tett rám, hogy ennyi idő után a nickedből vágom, hogy ki vagy és mit akarsz??? Most, hogy futtában visszaolvastam, amúgy elég ostoba dolgokat írtál, ezt most is így gondolom, bár gondolom, te meg úgy, hogy én vagyok idióta. Ne menjünk bele, felesleges.

A szavamra pedig nem lehet adni, erre történetesen ráhibáztál.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2012.05.26. 21:32:41

@mistinguett: fúj gerinctelen ember!
még a szavára se lehet adni!


süti beállítások módosítása