Ez meg mi?

Ez itt a Mistinguett-médiabirodalom központi egysége.

Célunk, hogy a magyar blogoszférát információkkal lássuk el a franciákról.
Az objektivitás és az információk megbízhatósága, az nem célunk.

Kapcsolat:
misztenget gmail com

Jártam már itt, de én másra emlékszem

Igen, történtek változások.

Régebben csak okoskodtunk, ma informálunk is. Régebben egyprofilúak voltunk, ma színesek, mint a karnevál. Régebben egy blog voltunk, ma több.
Bővebb információkért kattanj ide.

Címkék

A birodalom


Vagyis ez a blog itten. A hasáb tetején láthatók a célkitűzéseink.


Francia politika és közélet. Informatívan, de nem teljes körűen. Ja, és nem is objektíven, mi úgy nem tudunk.


Gasztronómia, na meg a franciák, ahogy közük van hozzá.

Bővebben minderről itt.

A szövetségesek


A francia futballválogatott magyar szurkolói blogja. Beszámolók, hírek, elemzések, meg ami még eszünkbe jut.


A magyar bormédia legnépszerűbb orgánuma. Néha egy-egy francia vonatkozással, tőlünk.

Franciák, akikről érdemes tudni - II

2009.06.22. 03:00 - mistinguett

Címkék: emberek 5 valami

Vannak emberek, akikről érdemes tudni. Közülük némelyik francia, vagy majdnem. Összeválogattunk belőlük egy párat. Sorozatunk második részében öt nőről emlékezünk meg.

Mistinguett

A blog névadója, ha valakinek nem tűnt volna fel. Mistinguett nem más, mint Párizs hangja. Mikor nosztalgikusan Franciaországra gondolunk, az ő dalai járnak a fejünkben. Ha Párizsról forgatunk filmet, ő énekel a bevezető képsor alatt. Ha meghalljuk a hangját, az a szó jut eszünkbe, hogy - francia. Mindezt pedig úgy, hogy fogalmunk sincs róla, ki ő. Mistinguett. "La Miss", aki elénekli azt a képzeletbeli, egyébként nem létező, és soha nem is létezett Párizst.

Olympe de Gouges

Aki mulatott már francia egyetemistákkal, tudja, hogy egy közepesnél valamivel nagyobb társaságban elkerülhetetlenül megjelenik egy figura: a bölcsész feminista. A nő, aki asztal alá issza a legduhajabb férfiakat is, egész éjjel képes lelkesen magyarázni, és mindenről van véleménye, igaz, mindenről ugyanaz. A feminista nőknek számos anyjuk és nagyanyjuk van Franciaországban, Simone de Beauvoirtól George Sandig, de az első, és egyben utolérhetetlenül legnagyobb Olympe de Gouges. 1748-ban született, és a felvilágosodás kori értelmiség legnőbb nője volt. Tőle származik a Déclaration des droits de la femme et de la citoyenne, vagyis az Asszonyi és polgárnői jogok nyilatkozata. Az igazi feminista nem csak a nőket pártfogolja, hanem minden kisebbséget. Olympe de Gouges sem tett másként, ő írta az első francia színdarabot, melyben iskolát végzett négerek szerepelnek, de védelmébe vette pl. a koldusokat is. A forradalom eljövetelekor az elsők között lobbizik a válás törvényesítéséért, sikerrel. Viszont túl lelkes, és mint minden feminista, teljesen kompromisszumképtelen. 1792-ben az ún. "szeptemberi mészárlás" során egyes forradalmár csoportok betörnek a börtönökbe, és a rabokat leölik. Mintegy 1500 áldozattal jár az akció. Olympe de Gouges a felelősöket keresi, és az egyik legfőbb forradalmár, Marat kerül a célkeresztjébe. Kicsit később Robespierre-be köt bele, mert úgy gondolja, ez utóbbi diktatúrát óhajt bevezetni. Lehet sejteni, mi lett a jutalma. Hát guillotine. De még előtte... a feministákról az a hír járja, hogy mind frigid. Ez óriási tévedés. Valójában az emancipált nők egy jelentős részének - nagyon helyesen - az a véleménye, hogy ha a férfiaknak van joguk fűvel-fával kefélni csak úgy, akkor a nőknek is, ezért nemhogy nem frigidek, de egyenesen hajszolják az örömöket. De Gouges-ról is az a hír járja, hogy kivégzése előtt a börtönben még gyorsan összemelegedett az egyik rabtársával.

Louise Michel

A bölcsész feminista közeli rokona és a francia egyetemista körök másik elengedhetetlen kelléke az anarchista / kommunista / akármilyen forradalmárnő. Filmekben így ábrázolják:

Valójában így néz ki:

A forradalmárnő küzd. Mindig. A feminista bölcsész észjátékos, ellenfelét megpróbálja meggyőzni, és elbukik, mert az ellenfele férfi, akit nő nem győzhet meg soha. Ha igaza van, akkor se, hát még ha nincs. A forradalmár nő erre rájött, és észérvek helyett fegyvert fog. Persze elbukik ő is, de legalább úgy, mint a férfiak, az is valami. Louise Michel a XIX. század második felének egyik meghatározó anarchistája. Nem ítélték halálra, nem is végezték ki, de ezen kívül mindent kipróbált, amit anarchista forradalmár kipróbálhat. Volt börtönben, a pasiját a szeme láttára végezték ki, deportálták, lőtt, robbantott, gyújtogatott, és mikor felmerült az ötlet, hogy a később a kommünt leverő Thiers elnököt el kéne tenni láb alól, azonnal jelentkezett, hogy majd ő. A tervből végül nem lett semmi, de jól látható: Louise Michel nem szarozott. Amúgy meghatározó alakja a frankofon kultúrának, Victor Hugo írt hozzá verset, több iskolát neveztek el róla, és őrá utal a népszerű Louise Attaque zenekar névválasztása is. 1905-ben halt meg, tüdőgyulladásban.

Amélie Mauresmo

Amélie Mauresmo elég jól teniszezik, leszbikus, híres. De nem ezek miatt került ide, hanem egy mondatért, egyetlenért, amivel belopta magát a szívünkbe, és megfogadtuk, hogy ha egyszer francia nőkről értekezünk, megemlítjük. Két-három éve intézte hozzá egy riporter a rettentő eredeti és ötletes kérdést, miszerint: "Hogy lesz valakiből nagy teniszezőnő?" Mauresmo válasza: "Erről Justine Hénint kéne kérdeznie." Ennyi. Ott a pont.

Aliénor d'Acquitaine

Aliénor d'Anquitaine úgy megkavarta a szart Franciaországban, hogy az előtt csak fejet hajtani lehet. Acquitaine hercegnője volt, mikor apja meghalt, hozzáadták a későbbi VII. Lajoshoz. Így lett francia királyné. Az udvarban nem nagyon kedvelik, mert nagyvilági életet él. Ruházkodik, ékszerkedik, ilyenek. 1137-ben járunk, ekkor még nem annyira ismerik a "mondén élet" kifejezést, a "nagyvilági asszony"-t meg aztán még annyira se. Mikor Aliénor meghallja, micsoda kincsekre lehetett szert tenni az I. keresztes hadjáratban, rögvest kapacitálni kezdi a férjét, ugyan szervezzenek már ők is egy ilyen bevásárló utat. Lajos nem annyira lelkes, de végül csak elmennek keresztes hadjárni. Itt a legenda szerint Aliénor d'Acquitaine félrekúr a saját nagybátyjával, mások szerint nem a nagybátyjával, hanem mással, például az általa szponzorált trubadúrok egyikével. Ez nemigen tetszik Lajosnak, ahogy az se, hogy közben elbukják a hadjáratot. Nos, itt válik érdekessé a történet. A XII. században már az se piskóta, amit Aliénor eddig tett. Az azonban végképp példa nélküli, hogy a bukott hadjárat után ő kezdeményezi a házasság felbontását, azaz gyakorlatilag kirúgja a férjét. Abszurdum. 1152-ben Aliénor és VII. Lajos házasságát felbontják tehát (az ürügy, hogy ők ketten valamennyire rokonok). Aliénor d'Acquitaine pedig más férj után néz. Ki mást is találna, mint a nála 11 évvel fiatalabb II. Henriket, a későbbi angol királyt. De vigyázat: nem arról van ám szó, hogy Aliénor úgy akarja bosszantani az egyik izomtibit, hogy elmegy a másikkal. Itt ugyanis Aliénor az izomtibi, na meg az észember is. Amint angol királyné lesz, rögtön elkezd kormányozni, Henrik csak úgy tudja távol tartani az ügyektől, hogy hét év alatt csinál neki öt gyereket. Úgy tűnik, Aliénor nehezményezi, hogy férje nem akarja tűzközelbe engedni, mert többek között fiával, a későbbi Oroszlánszívű Richárddal összeesküvést sző, ki más, mint ex-férje VII. Lajos támogatásával. Lebukik, 15 évig fogságban él. '85-ben kiszabadul, '89-ben Henrik meghal. Oroszlánszívű Richárd lesz az uralkodó, akit édesanyja elküld keresztes hadjáratra, és addig is, amíg odavan ő kormányoz. Richárdot is túléli, egyébként, 1204-ben hal meg, 82 évesen.

[A posztindító kép Andrzej Gorecki Francia nő című festménye, innen vettem el.

Sorozatunk következő részében öt majdnem-franciáról áradozunk.]

A bejegyzés trackback címe:

https://mistinguett.blog.hu/api/trackback/id/tr71189923

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.