Az elmúlt napokban több nagyon fontos eseménynek is tanúi lehettünk, persze nem voltunk, mert a teraszon kavargattuk a Mojitónkat, és minden erőnkkel azon voltunk, hogy ne jusson eszünkbe semmi, de az égvilágon semmi, ám ettől függetlenül lehettünk tanúi nagyon fontos eseményeknek, vagy lehettünk volna. Ez a teraszon ülős lélekállapot egyébiránt azért nagyon jó, mert megszűri a világot, hálót vagy mit ereszt az ember és a hülyeség közé, hülyeségen pedig értsük itt nyugodtan az olyan dolgok halmazát, amik nem terasz és nem Mojito. Ez a háló vagy mi nagyon erős, szavak át nem hatolnak rajta, mondatba tömörülve is csak akkor, ha a mondat különösen valamilyen. Különösen jó vagy különösen rossz, mondjuk, az egyszerűség kedvéért. Az elmúlt napok fontos eseményei közül kettőn született ilyen mondat, minő véletlen, az egyik pont különösen béna, a másik meg pont különösen aranyos. Kezdjük a... mit tudom én, kezdjük a rosszal, hogy az end hepi legyen.

Az elmúlt napok béna mondata

A fontos esemény Barack Obama franciaországi látogatása. Fontos, akinek fontos, mindegy, csináljunk úgy, mintha az volna. Itt hangzott el a szóban forgó bénaság. Először Obama elnök próbált vicceskedni, hogy mennyire sikerült neki, azt mindenki döntse el maga, szóval azt mondta, hogy sok mindenre jutott idő Sarkozy elnökkel, mert Sarkozy elnök nagyon gyorsan beszél. Ezen kell derülni. Sarkozy elnök értette is, és derült is rajta, amiből egyértelműen látható, hogy ízig-vérig politikus és diplomata, le a kalappal. És akkor következzék a válasza, ami a béna nyalás fájdalmasan tipikusan béna esete, aszongya a kamerának és a jelenlévőknek, hogy (dobpergés)

"gyorsan beszélek, mert gyors a felfogása".

Még a Mojito is ízét vesztette egy pillanatra. Nem azért, mert nyalt a Sarko, hadd nyaljon, mindenki azt csinál, amit akar. Hanem hogy téved, aki azt hiszi, hogy ez nem több és nem kevesebb szimpla udvariaskodásnál. Több. Sarko nem udvariaskodik csak úgy senkivel, és pláne de pláne soha de soha nem mondana senkiről olyat, hogy gyors a felfogása, ha nem gondolná komolyan. Ha nyalni kell, nem megy a szomszédba gyakorlatért, tud ő olyat, hajjaj, de mond mást, mittudomén, hogy karizmatikus, vagy szép a lába, vagy akármi. De ez a nyalás komolyan volt gondolva: Obama elnök felfogása gyors. Mi a baj ezzel, semmi, egészen biztos, hogy Barack Obama felfogása valóban gyors, nem véletlen lett abból, ami volt, azzá, ami lett. A baj ott van, hogy ezt Sarko mondta. Mert az ő egójával csak ritkán mond az ember olyat, ráadásul plénum előtt, elismerően, mosolyogva és őszintén, hogy valaki más okos lenne. Nem másról szólt ez a mondat, mint hogy Sarkozy elnök és Obama elnök összedugta a fejét, és kiderült, hogy nagyon jól megértik egymást. Arról szólt ez a mondat, hogy szegény Sarkozy elnöknek a Fehér Házig kell mennie, hogy valaki végre megértse az ő kiváló gondolatait. Látjátok, emberek, hát mégis érti valaki, hogy mit akarok én itt, ráadásul nem is akárki, hanem mindjárt az Egyesült Államok elnöke. Ti meg, akik nem értitek, gyorsítsátok meg a felfogásotok, mert a hiba bennetek lakozik. Van-e randább egy példája a szeretet- és elismeréshiányos, elitista megnyilvánulásnak ennél? Biztos van, de az elmúlt napokban nem akadt egy se.

Az elmúlt napok aranyos mondata

Ami pedig egy, az Obama elnök látogatásánál lényegesen fontosabb eseményen hangzott el, a Roland Garroson nevezetesen. A döntő előtt interjúzott Roger Federer, és a riporter azt találta mondani, hogy a svájcit Franciaországban majdnem annyira szeretik, mintha maga is francia lenne, amire Federer udvariasan azt válaszolta, hogy nem véletlen, mert ő is szinte franciának érzi magát, de hát mit tegyen, Svájcban él... eddig kifogástalanul mondja fel az etikettet, ugye, de aztán csak kicsusszan, hogy:

"mint az összes francia teniszező, egyébként".

Merthogy a gazdag franciák - így a teniszezők jelentős hányada - szívesen költöznek Svájcba az előzékenyebb adórendszer miatt, ami a franciáknak természetesen pont úgy fáj, mint a magyaroknak Ciprus. Mármost ez a mondat percekkel a meccs előtt hangzott el, Federer esze nyilván másutt járt, csak félig odafigyelve válaszolgatott, rutinból, ennek ellenére sikerült megalkotnia a mondatot, amely nem bántón, inkább incselkedve, de mégis könyörtelenül fogalmazza meg, hogy ha van sport, ahol a nemzetieskedés finoman szólva is célt téveszt, akkor a tenisz az olyan. Végülis épp olyan elitista, mint Sarko béna mondata. De mekkora különbség, mégis.