Ez meg mi?

Ez itt a Mistinguett-médiabirodalom központi egysége.

Célunk, hogy a magyar blogoszférát információkkal lássuk el a franciákról.
Az objektivitás és az információk megbízhatósága, az nem célunk.

Kapcsolat:
misztenget gmail com

Jártam már itt, de én másra emlékszem

Igen, történtek változások.

Régebben csak okoskodtunk, ma informálunk is. Régebben egyprofilúak voltunk, ma színesek, mint a karnevál. Régebben egy blog voltunk, ma több.
Bővebb információkért kattanj ide.

Címkék

A birodalom


Vagyis ez a blog itten. A hasáb tetején láthatók a célkitűzéseink.


Francia politika és közélet. Informatívan, de nem teljes körűen. Ja, és nem is objektíven, mi úgy nem tudunk.


Gasztronómia, na meg a franciák, ahogy közük van hozzá.

Bővebben minderről itt.

A szövetségesek


A francia futballválogatott magyar szurkolói blogja. Beszámolók, hírek, elemzések, meg ami még eszünkbe jut.


A magyar bormédia legnépszerűbb orgánuma. Néha egy-egy francia vonatkozással, tőlünk.

Párizsi sztárkurvák

2009.06.03. 05:00 - mistinguett

Címkék: emberek

Sejtjük mi, hogy honnan ered a mítosz, mely szerint a francia nők olyan csodásan szépek lennének: hát az angoloktól. Aki járt már Nagy-Britanniában, tudja jól, miről beszélek. Csak képzeljük el, ahogy a szerencsétlen angolok, akik egész életükben ezt látták:

 

 

áthajóznak a La Manche-on, és szembesülnek ezzel:

 

 

Persze, hogy megörülnek. Felmennek a Montmartre-ra, összevissza kefélnek mindenféle kurvákkal, és életük fennmaradó részében folyton azt mesélik boldog-boldogtalannak, hogy azok a párizsi nők, csak azokat láthatnák viszont még egyszer, mielőtt elbúcsúznak ettől a rohadt világtól. Naná, hogy híre megy a francia nőknek. Ám tudnunk kell: ez a legenda sokkal inkább szól a párizsi örömlányokról, mint a francia nőkről általában. Érdemes hát elidőzni egy kicsit a mítosz forrásánál, és ejteni egy-két szót a régi idők francia sztárkurváiról. Megérdemlik.

 

 1889-ben nyílik a Moulin Rouge. Nem csak táncosnők lépnek itt fel, a Moulin Rouge-t minden érdekli, ami különleges, még inkább, ami polgárpukkasztó is. Az egyik leghíresebb „művésze” például Joseph Pujol, alias Le Pétomane, aki a fingás nagymestere. Bármikor képes rá, még furulyázni is tud a szeleivel. Szóval a Moulin Rouge nem csak a táncról és az erotikáról szól, inkább arról, hogyan lehet a normákat felrúgva szórakozni. A tizenkilencedik század legvégén ez amúgy is nagyon benne van a polgárpukkasztó párizsi légkörben. De akármilyen nagy szenzáció a Fingomán Pujol, a lényeg mégiscsak a nő. Nem csak a Moulin Rouge-ban, egész Párizsban. Persze: nem csak Párizsban. Másutt is, mindenütt. Csakhogy a párizsi mulatókban olyan új képe jelenik meg a nőnek, melyet eddig nem ismertek, vagy inkább elnyomtak, elhallgattak, elfogadhatatlannak tartottak. Arról a nőről van szó, aki uralkodni tud. Elsősorban ki máson, mint a férfin, természetesen. Arról a nőről van szó, aki nőiességét nemcsak felismeri, de használja is, méghozzá gátlástalanul. A férfiak beleibe tűsarokkal beletipró díváról. A femme fatale-ról. Hármat említünk meg belőlük. 

Marie-Juliette Louvet

Kezdjük azzal, aki ugyan nem mondható a párizsi örömlány archetípusának, viszont nem kevesebbel dicsekedhet, mint hogy megmentett egy egész államot. Jó, elég kicsi államot, de tudjuk, nem a méret számít.

Történt ugyanis, hogy II. Lajos, Monaco trónörököse összefeküdt a szóban forgó hölggyel. De menjünk sorban. Marie-Juliette Louvet életéről nem sok mindent tudunk, az első megbízható információ, hogy összeházasodott egy Achille Delmaet nevű fotográfussal. Született is két gyermekük, az ő anyakönyvi kivonatukból tudjuk, hogy édesanyjuk színésznő volt. Egyéb információval nem rendelkezünk róla. 1893-ban elválik férjétől, és egy párizsi kabaréban lesz felszolgáló. Valószínűleg itt találkozik a monacói herceggel, II. Lajossal. Valamit csinálnak együtt, nem tudni, mit. Továbbra sem sejtjük, miért, de Marie-Juliette egyszer csak elhagyja Párizst, és Algériába költözik, ahol mosónőként helyezkedik el Constantine-ban. Minő véletlen, Lajos herceg is pont itt szolgál tisztként a hadseregben. Hogy, hogy nem, Marie-Juliette teherbe esik, és 1898-ban megszüli Charlotte nevű leányát. Eddig a románc.

A történet 1919-ben folytatódik. Illetve egy évvel korábban. Tudni kell, hogy Lajos egyedüli gyermeke az akkor regnáló I. Albertnek. Neki magának sincs törvényesen elismert utódja, ezért Franciaország aggódni kezd: mi van, ha hirtelen kihal a hercegi család? Ekkor esetleg Albert unokatestvére, egy württenbergi herceg követelhetné Monacót. Egy német. 1918-ban. Monaco és Franciaország ezért egy 1918. július 17-én kelt dekrétumban rögzíti, hogy ha a hercegnek nem marad utódja, Monaco elveszíti függetlenségét, és francia protektorátussá válik. Ez a státus illette meg akkoriban pl. Tunéziát vagy Marokkót, szóval nem valami dicsőséges állapotról van szó. Márpedig II. Lajosnak nem sikerül újabb gyermeket összehozni. Hogyan lehet megőrizni a hercegség függetlenségét akkor? 1919-ben I. Albert örökbe fogadja a kis Charlotte Louvet-t, aki így Charlotte hercegnővé avanzsál, ő lesz a későbbi hercegi család egyik nagymamája. Az aktuális monacói hercegnek, II. Albertnek az ereiben bizony Marie-Juliette Louvet vére is csörgedez. Ennek ismeretében már nem is meglepő, hogy egy stewardess nemrég azzal állt elő, hogy Albert herceg ejtette teherbe, méghozzá út közben, a repülőn. És persze arra is emlékszünk, hogy Albert mamája is színésznő volt, Grace Kelly, nevezetesen. Felhígult az a vér rendesen, de nem mondhatánk, hogy rosszul áll neki. Sőt.

Jane Avril

 Jane Avril azzal tűnik ki a kánkán-görlök közül, hogy ő például egyáltalán nem kurválkodott. Sőt, még a tánca sem volt kihívó, inkább hogy kifejezetten szalonképes. Igazi neve Jeanne Beaudon, művészneve Jave Avril, bece- és gúnyneve pedig Jeanne la Folle, azaz Bolond Jeanne. Egyrészt ez rímel az „Avril”-ra (április), másrészt Jane robbanékony táncstílusára, harmadrészt pedig arra, hogy Jane Avril tényleg bolond volt: még gyermekkorában verte a szó szoros értelmében félőrültre a saját édesanyja.

 

 

Pedig Jane Avril családi háttere nem illik a szokványos montmartre-i vonalba. Az örömlányok itt általában nyomorgó prolicsaládból származnak, Jane Avril apja azonban egy itáliai nemes. Kár, hogy anyja alkoholista – és agresszív; lányát rendszeresen bántalmazza, ennek következtében Jane Avril egész életében idegi alapú betegségekben szenved, és epilepsziás. Egyetlen dolgot tud nagyon: táncolni. Charles Zidler fedezi föl a Moulin Rouge-nak, ahol ő lesz a szólótáncos. Nem trónörökösökre hajt, hanem az értelmiségi rétegre. Bukik is rá rendesen, Renoirtól Toulouse-Lautrecig, a sok művész és entellektüel. 75 évesen hal meg, 67 évesen táncol utoljára.

La Goulue 

A végére hagytuk az igazit. Ha ugyanis „A Párizsi Könnyűvérű Némber”-t keressük, így, nagy betűkkel, kétség nem férhet hozzá, hogy csakis Louise Weber lehet a választottunk. Egy elzászi zsidó családból származik, gyermekkora szokványos, neveltetése rendes. Mosónő lesz, mint az édesanyja. Aztán virágárus. Aztán modell. Aztán a Montmartre királynője.

Karrierje úgy indul, hogy esténként az utcán, teraszokon, lokálokban kacérkodik a férfiakkal, de olyan profin, hogy hamar amolyan helyi nevezetességgé válik. A kor egyik legjobb mulatója, az Elysée Montmartre egy idő után elengedi neki a belépőt, mert ha Louise Weber jelen van, egyszerre több a vendég is. Egyik este aztán beugrik a lokálba Joseph Oller, a Moulin Rouge egyik vezetője. Azonnal leszerződteti a lányt.

Innentől kezdve Louise Weber karrierje meredeken ível felfelé. A Moulin Rouge legkihívóbb nőjeként a párizsi mulatónegyed sztárjává lép elő, a mondén francia nő megtestesítője; szabad szellemű, magánéletében elviselhetetlen, de a színpadon lenyűgöző, ő a mindenki által áhított, egy szóval Párizs királynője. Az asztalokon táncol, a szoknyáját olyan könnyen emeli fel, mint senki más, kedvelt szokása, hogy ilyenkor lerúgja a szemlélődő férfi fejéről a kalapot. Produkció közben gyakran odamegy a vendégekhez, és ami italt talál előttük, azt felhajtja. Innen a beceneve: La Goulue, vagyis A Torkos. Szemtelen, mint a piaci légy, provokatív, nagypofájú, undok, beképzelt. Imádják. Havi nyolcszáz frank csak a rendes fizetése (egy munkás bérének több mint ötszöröse), nem számolva egyéb bevételeit. Meggazdagszik. A párizsi szórakozó közönség a lábai előtt hever, a walesi hercegnek lazán veti oda, „Hé, te walesi! Te fizeted a pezsgőt! A te köröd - vagy az anyád fizet?”, Henri Toulouse-Lautrec róla festi a legtöbb képet, egész sorozat megbotránkoztató aktfotó készül róla.

 

 

A siker azonban a fejébe száll. Elköveti élete nagy hibáját: otthagyja a Moulin Rouge-t. Úgy számol, rá kíváncsi a közönség, nem a kabaréra, de csalódnia kell. Egycsapásra elfelejtődik. Egy ideig még küzd, összeáll egy bűvésszel, felcsap állatidomárnak, keleti táncokkal kísérletezik, kisebb színházakban lép fel, aztán viszont csakhamar lecsúszik a lejtő legaljára. Iszik, beteg, depressziós, megmaradt vagyonát hamar feléli. Utolsó éveit egy lakókocsiban tengeti, a Moulin Rouge környékén járja a teraszokat, mogyorót, cigarettát, gyufát árul. Senki nem ismeri fel.

1929-ben hal meg, a temetésén alig vannak néhányan. 1992-ben dédunokája kezdeményezésére újratemetik a Montmartre-temetőben. Ekkor több mint kétezer ember jelenik meg a ceremónián.

PS:

 Bridget Jones valószínűleg azért lett akkora siker, mert káromkodik, iszik és böfög. Főzni sem tud. Romantikus film, melyben a főhősnő nem bájos és szerény leányka, hanem egy dúvad, aki faszt akar, ebből nincs olyan sok még ma se, pedig a "modern" nők jelentős része mostanában könnyebben azonosul ezzel a karakterrel, mint a lovagregények hercegnőivel. A férfiaknak is jobban tetszik ez a rámenős típus, akkor is, ha letagadják. Persze, letagadják, mert az "kurvás". Annyiban igazuk van, hogy nem Bridget Jonestól jön ez az attitűd, hanem az örömlányoktól. De hiába tagadják, tetszik az, és be is hódolnak neki, azonnal. Hölgyek, tudjátok mi a dolgotok.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mistinguett.blog.hu/api/trackback/id/tr561149808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Edecker Bürger 2011.04.14. 19:58:07

Köszönöm, Lautrec az én mániám 14 éves korom óta, ezért ezeket a hölgyeket hogy úgy mondjam, személyesen ismerem. S. Valadonnal (ha helyesen írom) Utrillo anyja nem ebbe a sorba tartozik? (Megnéztem közben, nem.) Nagyon kedvelem Utrillo képeit is.


süti beállítások módosítása