Ez meg mi?

Ez itt a Mistinguett-médiabirodalom központi egysége.

Célunk, hogy a magyar blogoszférát információkkal lássuk el a franciákról.
Az objektivitás és az információk megbízhatósága, az nem célunk.

Kapcsolat:
misztenget gmail com

Jártam már itt, de én másra emlékszem

Igen, történtek változások.

Régebben csak okoskodtunk, ma informálunk is. Régebben egyprofilúak voltunk, ma színesek, mint a karnevál. Régebben egy blog voltunk, ma több.
Bővebb információkért kattanj ide.

Címkék

A birodalom


Vagyis ez a blog itten. A hasáb tetején láthatók a célkitűzéseink.


Francia politika és közélet. Informatívan, de nem teljes körűen. Ja, és nem is objektíven, mi úgy nem tudunk.


Gasztronómia, na meg a franciák, ahogy közük van hozzá.

Bővebben minderről itt.

A szövetségesek


A francia futballválogatott magyar szurkolói blogja. Beszámolók, hírek, elemzések, meg ami még eszünkbe jut.


A magyar bormédia legnépszerűbb orgánuma. Néha egy-egy francia vonatkozással, tőlünk.

Gainsbourg

2009.11.05. 03:00 - mistinguett

Címkék: zene bulvár emberek anekdota

Bizonyára mindenki ismeri ezt a dalszerűséget:

Ezt a valamit egy Serge Gainsbourg nevű ember írta. Gainsbourg élete anekdoták véget nem érő sorozata, egyébként, de van belőlük kettő, ami különösen aranyos, ezekből sztorizunk. Hősünk szeretett botrányokat csinálni, ilyen volt a fent idézett dal is. 1968-as számról van szó, hippi-mozgalom meg minden, oké, szexualitás a topon, de azért hmhm, olyan számot írni, amiben az történik, hogy kúrnak a mikrofonon, negyven éve, na. Szóval aranyos kis polgárpukkasztás volt ez akkoriban, ráadásul a világ egyik legrondább férfijától, tessék, így nézett ki:

Na jó, van ez a komplexusos kis zsidó, csinál egy dalt, hogy úgy tűnjön, volt már nő, aki beengedte a hálószobájába, mi van ebben anekdota-értékű? Semmi. Valójában azonban ennek a dalnak az első verzióját Gainsbourg egy elsötétített stúdióban vette fel, akkori szeretőjével, akit Brigitte Bardot-nak hívtak, és aki viszont így nézett ki:

Jó, tudom, nagy a foga.

A másik aranyos Gainsbourg-anekdota egy itt már emlegetett dalához kapcsolódik, az Aux armes, etc. címűhöz. Ez a dal ugye a francia nemzeti himnusz reggae-változata, '79-ben játszották le először plénum előtt, méghozzá bolondok napján. Természetesen botrány lett. 1980 januárjában Serge Gainsbourg Strasbourgban adna koncertet, ám hirtelenjében feszültté válik a helyzet: katonák jelennek meg, szórólapot osztogatnak, majd az első sorba állnak, és várnak. Már korábban is mondogatták katonák, csendőrök, hogy ha az ő városukban Gainsbourg megpróbálja előadni az inkriminált dalt, ők felmennek a színpadra, és lepofozzák onnan. Most akkor mi lesz? Az lett, hogy Gainsbourg kiállt a színpadra egyedül, közölte, hogy ő katonák előtt nem koncertezik, úgyhogy bocs, minden lefújva, de mielőtt mindenki hazamenne, még elénekelné a Marsaillaise-t. El is énekelte, de nem a saját, hanem az eredeti verzióban. Ez azonban egyszersmind azt is jelentette, hogy a katonáknak szabályszerű vigyázzállásban kellett végighallgatniuk. A kép, ahogy Gainsbourg előtt vigyázzban állnak a katonák, olyan jó reklám lett a lemezének, hogy néhány hónap alatt aranylemez lett, 300 ezret sikerült eladni belőle.

A bejegyzés trackback címe:

https://mistinguett.blog.hu/api/trackback/id/tr591480225

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása